1819
1819
(...) Írja le nekem, mi is az a haza.
Nem tudom, még megmagyarázni sem tudom, mi a szerelem - a nők iránti érzelem mégis csekélyebb, mint az, melyet az ember a szent hon, a szabad nép iránt érez. Csak annyit tudok, hogy ott a levegő jobb, a fák, a mezők szebbek, s minden oly kedves, oly drága nekünk. Mindig oda vágyunk és törekszünk, s ott élni, ott halni az egyetlen óhajunk. Ha végzetünk messzeföldön ér utol, az életnek könnyebben mondunk végbúcsút, ha egy jóbarát megígéri, hogy egykor hazánkba viszi korhadt csontjainkat. - És ha életemben nem is csókolhattam naponta földedet, és mindörökre adósod maradtam, hamvaimat mégis fogadd kegyesen - [ ] különben, és ha tilos volna völgyeidben lakoznom, ne tagadj meg földedben bár egy békés sírhelyet. Minden hibáddal együtt szerettelek.
