Lányi Sarolta: Megtanulok így is élni
ilyen békülten, hallgatag.
Balgatag, aki tovább verekszik,
ha az erője elapad.
mostan félőn a földnek szegzem.
Szebben éltem: harcoltam eddig.
Ma már alig hogy lélekzem.
a pompás pazarlás után!
utána a dühös veszélynek
kullog e lomha lét sután.
két áhított szem alamizsna-lángja,
lángja-vesztett lélek… beéred-e ezzel,
nagy élet elűzött királylánya?