Lányi Sarolta: A kék rózsáról
a furcsa, drága, idegenszívű virágnak anyja,
meghozván égrőllopott-színű szép gyermekét.
miként a téli ég, oly bánatos,
pompázatos, sáppadt, majdnem fehér.
szerelmek, szenvedélyek száz színétől
szeplőtelen ez új virág sziromruhája.
egyetlenegy atom sincsen pirosból,
…miként a költő, olyan nékem ő.
a lányszemű és férfihomlokú
költő. S miként a téli reggel kék opálja…