Kazán,
Kazán, 1. kormányzóság Oroszország K-i részében Vjatka, Ufa, Szamara, Szimbirszk és Nizsegorod közt 63,714 km2 területtel, 2.191,614, 1 km2-re 34,4 lak. Az éghajlat erősen kontinentális, a május is még hideg és a fagyok már augusztusban ismétlődnek. K.-ban az évi középhőmérséklet 2,2°, a téli 10,9 és a nyári 15,5° R. A felületnek mintegy 40%-a szántó, 7%-a legelő és 50%-a erdő. A kiválóbb mezőgazdasági termékek a rozs, árpa, kevesebb búza, köles, borsó, len, kender és mak. Az állattenyésztés jelentékeny; legtöbb a juh (1 milliónál több) és a ló (fél millió), kevesebb a szarvasmarha és sertés. Az ipar elég jelentékeny; 1892. volt 182 gyár 12 millió rubel értékü áru termelésével, a többi közt 10 szappan-, 49 bőr- és számos szeszgyár és fürészmalom, harangöntő; a cserépedénykészítést, pamut-, lenszövést, cipő-, kalapkészítést, viaszfehérítést mint házi ipart is nagy mértékben űzik. A forgalom, különösen a hajózható folyók mentén, igen élénk. A lakosság nagyon kevert; 42% orosz, 31% tatár, 21% csuvasz, 5,1% cseremisz, vannak továbbá mordvinok, votjákok és mescserjakok. Vallása nézve több mint 600,000 mohammedánus, mintegy 12,000 pogány, a többi görög keleti. Az iskolák száma 1187. A kormányzóság járásai: K., Jadrin, Kozmodemjánszk, Laisev, Mamadüs, Szvijasszk, Szpaszk, Tetyusi, Csebokszari, Csisztopol, Carevokoksaiszk és Civilszk. A mai K. kormányzóságnak helyén a még messzebb D-nek terjedő Bolgárország terült el a V-XIII. sz.-ban. A VIII. sz.-ban ennek a tatárok vetettek véget. 1438. itt Ulu Machmet, az arany horda khánja alapította meg K. khánságot, amely azonban már 1469. az oroszoknak adófizetőjévé lett. 1552. pedig egészen meghódíttatott. Az oroszok 1708. állították föl K. kormányzóságot, amely akkor a mainál jóval nagyobb volt; jelenlegi nagyságát 1781. nyerte el.
2. K., az ugyanily nevü kormányzóságnak és járásnak fővárosa, érseki székhely, a Kazanka és vasút mellett, 5 km.-nyire a Volgától, az É. sz. 55° 47' 24" és a párisi K. h. 46° 47' 4" alatt, a Felső- és Alsó-Kaban tavak mellett, amelyeket a Bulak-csatorna köt össze, (1890) 134,359 lak., kiknek 1/4-e tatár; bőr-, főképen bagaria-, szappan-, puskaporgyártással, vasáru-, harang-, vitorlavászonkészítéssel, kötélgyártással és hajóépítéssel, igen élénk áruforgalommal, amelynek évi értékét 60 millió rubelre becsülik. A város legszebb és legegészségesebb része a Volga és Kazanka közt fekvő dombokon épült; a mellettük nyugat felé elterülő síkságon van az iparosok és kereskedők városrésze. Itt van azon emlék is, amelyet az oroszok az 1552. itt elesett harcosaik emlékére állítottak föl; ez emlék egy csonka piramis, amelynek tetején egy aranyozott kereszt, oldalain lépcsők és oszlopok vannak. Lóvonatu vasút vezet a városból a Volga-kikötőhöz. A Felső-Kaban-tó ÉNy-i partján laknak a tatárok és itt vannak a mecsetek is; a K-i parton vanak a sörfőzök és ezek mellett a zöldséges kertek; a Kazanka mindkét partján laknak a bőrgyárosok. A házak nagyobbára faházak, a kőépületek főképen a magasan fekvő részben, az u. n. Kremlben vannak, amelyet 2000 m. kerületben fal környékez, e falakon kivül állanak a külvárosok (szlobodi). A kiválóbb épületek: a Mária-templom, a Szumbeka-torony, a kormányzói palota és az egyetem. Az egyetemet 1804. I. Sándor alapította, 1814. nyitották meg; történelem-filozofiai, mennyiségtan-természettudományi, jogi és orvosi fakultásból áll, botanikus kerttel, csillagvizsgálóval, könyvtárral (amelyben a mongol és tatár kéziratok számosak), etnográfiai muzeummal, éremgyüjteménynyel, (1892) 755 tanulóval. Egyéb iskolák és kulturintézmények: állatorvosi intézet, teologiai iskola, hittérítő iskola, katonai szakiskola, több rendbeli közép- és népiskola, több tatár iskola, természettudományi, archeologiai, irodalmi társaság, több emberbaráti intézet stb. Fontos még e város a K-felé irányított könyvkereskedelem szempontjából is. K. tatár eredetü; a XIII. sz.-ban, bár nem a mai helyén Batu kán v. valamelyik fia alapította; a tatár várost 1391. Dimitrievics Vaszili rombolta le. 1437. az arany horda khánja egy új K.-t alapított, még pedig a mai helyén; e város virágzó kereskedővárossá lett. 1552. az oroszok elfoglalták, 1774. Pugacsev fölégette, de II. Katalin újra fölépíttette. V. ö. Baienov, K. története (oroszul, Kazán 1847).
3. K. (Kotel), város Kelet-Ruméliában, 25 km.-nyire Szliventől, a Kücsük-Balkán D-i lábánál, a Kriva-reka mellett, hegyekkel körülfogott katlanban, (1886) 5668 lakossal, gyapju- és marhakereskedéssel; 2 templommal, nagyobbára faházakkal szegélyezett szűk és meredek utcákkal. A bolgár történelemben ismeretes Szofronij püspök itt született szülőházát még most is mutogatják.
