189. A PÉTERVÁRI ÁGYÚMERÉNYLET
189. A PÉTERVÁRI ÁGYÚMERÉNYLET
Mintha XVI. Lajos szerepét szánta volna a sors II. Miklós cárnak. Hiába minden tussolás. Azok a kartácsgolyók Vízkereszt ünnepén, a befagyott Néva partján, egyenesen a cári sátort s a téli palotát keresték. A külföldi lapok szentpétervári tudósítói olyan hangon, milyet csak a legóriásibb események váltanak ki a viharos eseményekhez szokott újságíró-lelkekből, azt hirdetik, hogy a katasztrófa nagyon közel van: a vízkereszti események szervezett katonai összeesküvésre vallanak, tehát az orosz hadsereg eljegyezte magát a forradalommal.
A metropolita éppen a híres imát mondotta:
– Add, óh Felséges Isten, hogy a Néva vize sohse hagyja el a partokat, hogy minden terhet türelmesen hordjon, áldd meg a hajókat, melyek a Néván úsznak…
A szent cár ajkához emelte a Jordán-vízzel telt aranykelyhet. Megszólaltak az ágyúk, s a harmadik ágyúzúgásnál éles ordítással repültek a golyók a cári sátornak, a palotának, melyben éppen diplomata nagyurak mulattak. A Szent András-lobogót a cár mellett megtépte egy golyó: tizenöt lépésre a cártól. És csodák csodája: egy rendőr és egy pópa vére kezdett csurogni a szűz fehér hóra, rettenetes, intő, gyilkos szimbólumként.
Az orosz nép-lélek Névája nem akar tovább partok közt maradni, nem akarja tovább az iszonyú terheket hordani, s el akarja süllyeszteni a rajta úszó gőgös hajókat. Ez már: a forradalom.
A második tüzérdandár ágyúja okádta a gyilkos golyókat. Ennek a dandárnak ez a címe: A cár ő felségének ütegei. A cár ő felségének ütegei tehát – a cár ellen fordultak, s a cár ellen fordult tehát most már minden ebben az országban, hol a szabadság a hó alatt él.
Úgy mondják a legújabb hírek, hogy a katonai összeesküvésbe igen nagyállású emberek voltak beavatva, s hogy szenzációs letartóztatások várhatók. Hát még mindig kancsuka, börtön, bitófa és Szibéria? Aligha be nem telt már a mérték.
A francia zsarnokok között nem XVI. Lajos volt a legbűnösebb. És II. Miklós cárnál is ültek hitványabb és kegyetlenebb tirannusok a cári trónon. XVI. Lajost jóindulatú embernek tartja a história. Alapjában jóindulatú, gyönge lény a minden oroszok mostani cárja is. És a történelem régi szokása szerint, újra meg akarja ismételni magát…
Budapesti Napló 1905. január 21.
