16. A KÁLVINISTA JEZSUITA
16. A KÁLVINISTA JEZSUITA
Kiről lehetne másról írni, mint Bartha Miklósról, a hipokrataság[!] nagymesteréről, ki kálvinista létére ultramontánabb a legvadabb ultramontánnál. Ez az úr pár nappal ezelőtt krokodil könnyeket sírt, hogy Ugronékra s őreá ráfogják az ultramontánság bűnét. Alig múlt ennek három napja, már a jeles urat lecáfolták könnyeivel együtt. A delegációban Ugron és Rakovszky a katonai párbajok ügyében már nemcsak szélső klerikális, de valóságos osztrák tendenciát árultak el. A könnyek hát nem sokat értek. Miklós mester bújában – mint egy budapesti esti lap írja – most Kossuth Ferenc ellen dühöng s káromkodik. Persze a gyulai eset ötletéből. Tulajdonképpen az ördög bánná, akármit csinálna ez a kiválóan jeles firma, csak az az elkeserítő, hogy akad, aki fel is ül neki. Ahol egészséges közvélemény van, ezt a jeles urat egy pillanatig sem tűrnék meg a közélet katedrájában, de még jó ízlésű úri emberek közt sem.
Nagyváradi Napló 1901. június 12.
