Jób. 32
Jób. 32
Jób. 32.1
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Jób. 32.2
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Jób. 32.3
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis * kárhoztatják vala Jóbot.
Jób. 32.4
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Jób. 32.5
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Jób. 32.6
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Jób. 32.7
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen * bölcseséget az évek sokasága!
Jób. 32.8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható * lehellése, a mi értelmet ad néki!
Jób. 32.9
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének * értik az ítéletet.
Jób. 32.10
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Jób. 32.11
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Jób. 32.12
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére * meg nem felelt.
Jób. 32.13
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Jób. 32.14
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Jób. 32.15
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Jób. 32.16
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Jób. 32.17
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Jób. 32.18
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Jób. 32.19
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Jób. 32.20
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Jób. 32.21
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Jób. 32.22
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna * engem a teremtőm!
