szőlőskert
szőlőskert: Elsősorban dombok és hegyek kedvező fekvésű lejtőin telepítették (Iz 5,1; Jer 31,5; Oz 14,8; Ám 9,13). Talaját felásták, a köveket kiszedték belőle (Iz 5,2; 7,25). Gondoskodtak arról, hogy az állatok ne férjenek hozzá (Szám 22,24; Péld 24,31; Iz 5,5; Mt 21,33); a vaddisznó és a róka konkrétan is szerepel a Zsolt 80,14, ill. az Én 2,15-ben. A csősz kunyhóban v. toronyban tartózkodott (Jób 27,18; Iz 1,8; 5,2; Mt 21,33). – A szőlőtövek mellé karót vertek, v. fügefára kötözték fel a szőlőt – innen ered a szólásmondás a békére és a jólétre utalásul: a szőlője és a fügefája árnyékában ül (1Kir 5,5; Mik 4,4; Zak 3,10; 1Mak 14,12). A töveket rendszeresen meg kellett tisztogatni (Iz 5,6; 18,5; Jn 15,2) és a ~ből is ki kellett irtani a gazt (Iz 5,6; 27,4; Péld 24,31). – MTörv 22,9: a ~be tilos volt egyebet is vetni. Akinek a jószága elcsatangolt és másnak a ~jében kárt tett, annyi kártérítéssel tartozott, amennyit a saját ~je a legjobb esztendőben hozott (Kiv 22,4). – MTörv 20,6: azt, aki ~et telepített, s még nem szüretelt (= nem élvezte munkája gyümölcsét), fölmentették a hadba vonulás alól. Más ~jében egy-egy fürtöt meg lehetett enni, de elvinni nem volt szabad (23,25). A saját ~jében a gazda nem böngészhetett, a tőkén maradt fürtök és az elhullajtott szemek a szegényeket, az idegeneket, az özvegyeket és az árvákat illették (Lev 19,10; MTörv 24,21). ® Szombatévben és a ® jubileumi évben a ~et pihentették: nem dolgoztak benne, nem is szüreteltek; ami magától termett, abból bárki ehetett annyit, amennyi egy napra való eledelnek elég (Kiv 23,10 kk.; Lev 25,3–11). A szüret az öröm és a vigasság ideje volt (Iz 16,10; Jer 48,33), s általában szept. hó közepétől okt.-ig tartott (® sátoros ünnep; ® sajtó). – A bibliai jelképek között Izr. szőlőtő, amelyet Jahve Egyiptomból áttelepített Kánaánba, hogy ott gyökeret verjen és elterebélyesedjen (Zsolt 80,9–12). Más helyen Izr. ~, amelyet Jahve telepített és gondozott (Iz 5,1–4). Az áldás elmaradása, ill. a büntetés azt vonja maga után, ill. azt jelenti, hogy ez a ~ pusztulásnak indul, elvadul (Zsolt 80,13 kk.; Iz 5,5 kk.). Sir 24,17: a szőlőtő a bölcsességet, Zsolt 128,3: az igaz feleséget, Jer 48,32: Moábot, Ez 17: Cidkiját jelképezi. – Az ÚSz-ben a szőlőmunkásokról és a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszéd is kapcsolódik a szőlőműveléshez (Mt 20,1–20; 21,33–46). Jn 15,1–18: a Jézussal való közösség gondolata a szőlőtő és a szőlővessző allegóriájában ölt testet.
