Heltai Gáspár
Heltai Gáspár
Eredeti nevén valószínűleg Heltnernek hívták és nagyszebeni szász családból származott. Valamikor 1510 táján született és 1574-ben halt meg, saját bevallása szerint csak 1536-tól kezdett el magyarul tanulni, ennek azonban ellentmondani látszik, hogy háromszéki nyelvjárásban beszélte nyelvünket, s nem a Kolozsvár környékiben, pedig 1536 után nem tartózkodott huzamosabb ideig azon a környéken. Élete legnagyobb részét Kolozsváron töltötte, s végigjárta a teljes korabeli erdélyi vallási skálát: katolikusként indult, majd lutheránus, református (1559), végül pedig unitárius (1569) lett. Megfordult a wittenbergi egyetemen s hazatérve nagy szerepet játszott Erdély metropolisának reformációjában, mint városának papja. 1550-ben Georg Hoffgreffel együtt nyomdát alapított, ennek 1553-ban egyedül ő volt a tulajdonosa, 1554 és 1558 között Hoffgreff, majd 1559-től ismét ő. Nyomdájában főként magyarul nyomtatott, mivel az olvasók, Kolozsvár lakossága ekkor már többségükben magyarok voltak. Saját műveivel, amelyek főként prózai fordítások és átdolgozások, kezdetben az egyház igényeit kívánta kielégíteni, később egyre inkább túlsúlyba kerültek a szórakoztató, világi témájú írások, különösen miután Báthory István erdélyi fejedelem cenzúrarendelete (1571) lehetetlenné tette a teológiai munkák kiadását. Dialógust írt (fordított és átdolgozott) A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról (1552), Száz fabulája (1566) az Aiszóposz-féle mesegyűjteményt ülteti át magyarra, a történetek végén erkölcsi tanulságokat közöl. Ahogy haladunk előre egyre több az önálló lelemény, míg végül a 99. mesében (Egy nemes emberről és az ördögről) már teljesen függetleníti magát a forrásától, s csak a korabeli magyar társadalomról beszél. Háló című művében (1570) az inkvizíció ellen foglal állást, míg a Ponciánus császár históriája (1572 k.) egy indiai eredetű mesegyűjteményt dolgoz át. Háromkötetesre tervezett történeti művéből csak egy készült el, ezt halála után az özvegye adta ki (Krónika az magyaroknak dolgairól 1575). A polgári szemléletű szórakoztató magyar próza úttörője volt, s mindezek mellett a korabeli Magyarország egyik legnagyobb teljesítményű nyomdájának alapítója és tulajdonosa.
