A névszójelek
A névszójelek
Ebben a korszakban alakul ki – a finnugor szerkesztésmódot követve finnugor alapnyelvi személyes névmásokból – a birtokos személyjelezés rendszere: ház+*mü ‘ház én’ >háza-m, illetve a -k többesjel hozzátoldásával házu-nk. Ugyancsak ebben a korban alakul ki a birtoktöbbesítő -i jel (háza-i-m), valamint az -é birtokjel (gyerek-é).
Alapnyelvi eredetű a -bb középfokjel is (nagyo-bb), akárcsak a -k általános többesjel, csakhogy míg ez utóbbi egy gyűjtőnévképzőből csak a magyarban lett a többességet kifejező nyelvi elem, addig a középfokjel alapnyelvi előzménye hasonló funkcióban más rokon nyelvekben is tovább él.
