A folklór kutatásának története
A folklór kutatásának története
A hazai népköltészetre régóta utaltak, hivatkoztak. Tudományos pontosságú feljegyzésükre a Magyar Hírmondó c. újság 1782. január 16-iki számában hívja fel Rát Mátyás a közönség figyelmét. A következő fél évszázadban nemzeti üggyé válik e feladat, megyék, a megszerveződő Akadémia, az első magyar irodalmi egyesület, a Kisfaludy Társaság foglalkozik ezzel. 1846-tól Erdélyi János (1814-1868) gondozásában jelenik meg a nagyszabású összesítő antológia, a Népdalok és mondák. Ekkor indul meg a Székelyföldön Kriza János (1811-1875) gyűjtő munkássága. Kötete (Vadrózsák 1863) a magyar irodalmi ballada megformálásában is döntő fontosságú volt. 1872-től Gyulai Pál és Arany László indítják meg a Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetsorozatát. Ez táji és műfaji antológiákat ad az egész magyar nyelvterületről. Új módszert képvisel az Ortutay Gyula által 1940-ben megindított Új Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozata. Legtöbb kötete egy-egy kiváló mesemondó lehetőleg teljes tudását mutatja be. Bartók Béla és Kodály Zoltán már a két világháború között tervbe vették a magyar népdalok kiadását. A világ legjelentősebb ilyen kiadványsorozata A Magyar Népzene Tára (1951-től) eddig főként szokásdalokat tett közzé. A folklórgyűjtések eredményeit archívumokban rendezik. A budapesti akadémiai Zenetudományi Intézetében van a teljes magyar népzenei és néptánc-adattár. Világhírű gyűjtemények. A Néprajzi Kutatóintézetben készítették el a több mint tízkötetes Magyar Népmesekatalógust (ez a típusszámokra bontva végül is műfaji rendszerben sorolja fel népmeséink szövegeit). Igen sokrétű folklóranyag található a budapesti Néprajzi Múzeumban. Több vidéki intézményben van hasonló anyag. A határokon túli gyűjtemények közül a leggazdagabb a kolozsvári. A gyűjtés, katalogizálás, szöveg- és típuskiadás most is folyik, világszerte nagyra becsült igényességgel. Hazánk a folklorisztika "nagyhatalma".
V. V.
Bartók Béla a Cantata profana c. kórusművéhez (1930) maga írta a magyar szöveget, román évkezdő dalok (kolindák) nyomán
Folklór (angol szó: eredetileg folk-lore népi tudás): mai értelmében a nép teljes társadalmi tudata. Ide tartozik a népköltészet, népzene, néptánc, népszokás, néphit, népi vallásosság, népművészet stb.
Folklorisztika: a folklór kutatása, a tudományszak megnevezése. Folklorista: folklórkutató, a folklór gyűjtésével, archiválásával, katalogizálásával, kiadásával foglalkozó szakember.
Folklorizálódás: nem folklór alkotásoknak a folklór keretébe jutása, ott elterjedése. Petőfi több versét például a nép is átvette, átalakította, magáénak tartotta. Ezek között a legismertebb az Alku.
Folklorizmus: folklór alkotásoknak a nem folklór keretébe való átvétele. Szinte minden korszak írói felhasználják a folklór termékeit, különösen fontos ez a romantika, a népiesség idején. Csokonai egy mesét idéz (szinte szó szerint) a Tempefőiben, Arany János verse, a Rózsa és Ibolya egy népmese versbe szedése. Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László (és külföldiek is, mint pl. Joseph Haydn, Johannes Brahms) magyar népzenei motívumokat dolgoztak fel. A szakkutatás megkülönbözteti a folklorizmus modern formáját: ez a neofolklorizmus, amely századunkban az avantgárd művészi törekvései nyomán terjed el. Ez jellemzi például Igor Sztravinszkij több zeneművét. A régi és az új folklorizmus hatása megfigyelhető József Attila, Weöres Sándor, Juhász Ferenc és mások műveiben. Rokon jelenség a primitív kultúrák alkotásainak átvétele a hivatásos művészetbe; ennek pontos neve primitivizmus (illetve neoprimitivizmus); ezzel a lehetőséggel élt például Picasso is.
Folklorisztika: a folklór kutatása, a tudományszak megnevezése. Folklorista: folklórkutató, a folklór gyűjtésével, archiválásával, katalogizálásával, kiadásával foglalkozó szakember.
Folklorizálódás: nem folklór alkotásoknak a folklór keretébe jutása, ott elterjedése. Petőfi több versét például a nép is átvette, átalakította, magáénak tartotta. Ezek között a legismertebb az Alku.
Folklorizmus: folklór alkotásoknak a nem folklór keretébe való átvétele. Szinte minden korszak írói felhasználják a folklór termékeit, különösen fontos ez a romantika, a népiesség idején. Csokonai egy mesét idéz (szinte szó szerint) a Tempefőiben, Arany János verse, a Rózsa és Ibolya egy népmese versbe szedése. Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László (és külföldiek is, mint pl. Joseph Haydn, Johannes Brahms) magyar népzenei motívumokat dolgoztak fel. A szakkutatás megkülönbözteti a folklorizmus modern formáját: ez a neofolklorizmus, amely századunkban az avantgárd művészi törekvései nyomán terjed el. Ez jellemzi például Igor Sztravinszkij több zeneművét. A régi és az új folklorizmus hatása megfigyelhető József Attila, Weöres Sándor, Juhász Ferenc és mások műveiben. Rokon jelenség a primitív kultúrák alkotásainak átvétele a hivatásos művészetbe; ennek pontos neve primitivizmus (illetve neoprimitivizmus); ezzel a lehetőséggel élt például Picasso is.
E sokféle jelenséget nehéz pontos rendszerbe illeszteni. Általában az alábbi fogalmakat kapcsolják össze.
Ősköltészet: egy-egy nép legrégibb költészete, rendszerint közvetlenül erre vonatkozó adatok nélkül.
Primitív költészet: a még nem tagolt társadalmak ("primitív népek") költészete. Nehezen leírható "történelmi" fejlődése van, a saját kultúrán belül nincs mellette hivatásos irodalom, ám kívülről ilyen hatások érik.
Népköltészet: folklór jellegű költészet, egy-egy társadalomban nem a hivatásos irodalom, hanem a nép terméke. Természetesen szoros kölcsönhatás van e kétféle költészet között. Többen hangsúlyozták, hogy a költői tevékenységet illetően nem tér el e két forma, minden igazi költészet azonos (ez lenne az ún. "közköltészet"). Az összemosás azonban téves: egészen más egy folklór alkotásnak vagy alkotójának/előadójának esztétikai tudatossága, poétikai önállósága, mint a hivatásos irodalom esetében. Az utóbbi minden szempontból fejlettebb.
Népies költészet a népköltészetet utánzó vagy a népnek szánt költészet. Nem maga a népköltészet.
Ősköltészet: egy-egy nép legrégibb költészete, rendszerint közvetlenül erre vonatkozó adatok nélkül.
Primitív költészet: a még nem tagolt társadalmak ("primitív népek") költészete. Nehezen leírható "történelmi" fejlődése van, a saját kultúrán belül nincs mellette hivatásos irodalom, ám kívülről ilyen hatások érik.
Népköltészet: folklór jellegű költészet, egy-egy társadalomban nem a hivatásos irodalom, hanem a nép terméke. Természetesen szoros kölcsönhatás van e kétféle költészet között. Többen hangsúlyozták, hogy a költői tevékenységet illetően nem tér el e két forma, minden igazi költészet azonos (ez lenne az ún. "közköltészet"). Az összemosás azonban téves: egészen más egy folklór alkotásnak vagy alkotójának/előadójának esztétikai tudatossága, poétikai önállósága, mint a hivatásos irodalom esetében. Az utóbbi minden szempontból fejlettebb.
Népies költészet a népköltészetet utánzó vagy a népnek szánt költészet. Nem maga a népköltészet.
