Tompa Mihály: A HANGYÁKHOZ.
A HANGYÁKHOZ.
Jó reggelt, sürgő hangyanép!
Korán munkához láttatok ...
Henyélő nincs közöttetek;
Nálunk nem így van a dolog!
Egyik, törvén kemény ugart,
Napestig izzad, dolgozik;
Másik, rugalmas pamlagán
Végig nyúlván - unatkozik.
Korán munkához láttatok ...
Henyélő nincs közöttetek;
Nálunk nem így van a dolog!
Egyik, törvén kemény ugart,
Napestig izzad, dolgozik;
Másik, rugalmas pamlagán
Végig nyúlván - unatkozik.
A munka nálatok közös,
Az a jószág, a szerzemény;
Mindenki dolgozik s eszik ...
Hja! nálunk ez más rendbe' mén:
Itt a henyélő: potrohos,
Bőrébe csak szuszogva fér;
De a meghámlott marku nép,
Oh az pogányul - ösztövér!
Az a jószág, a szerzemény;
Mindenki dolgozik s eszik ...
Hja! nálunk ez más rendbe' mén:
Itt a henyélő: potrohos,
Bőrébe csak szuszogva fér;
De a meghámlott marku nép,
Oh az pogányul - ösztövér!
Ti nem versenygetek; de egy
Békés család országotok,
Ott nincs enyém, nincsen tied ...
Nálunk máskép van a dolog!
Egymást felfalni érdekink
Békés család országotok,
Ott nincs enyém, nincsen tied ...
Nálunk máskép van a dolog!
Egymást felfalni érdekink
* Az 1847-es kiadásban a következő négy sor helyett ez volt:
Készek vagyunk, párttérdekink
Csatáin egymást falni fel;
Hitünkkel lelkünk és honunk
Árúba vetjük, hogyha kell.*
Csatáiban készek vagyunk,
Fordítjuk a köpenyeget,
Eladó lesz hitünk, szavunk!
Csatáin egymást falni fel;
Hitünkkel lelkünk és honunk
Árúba vetjük, hogyha kell.*
Csatáiban készek vagyunk,
Fordítjuk a köpenyeget,
Eladó lesz hitünk, szavunk!
Ha veszély van, tinálatok
Mindenki víni, halni kész,
Tojásit menti a szüle ...
Nálunk a honfi szóvitéz!
Nem áll meg emberül helyén,
Mindenki víni, halni kész,
Tojásit menti a szüle ...
Nálunk a honfi szóvitéz!
Nem áll meg emberül helyén,
** A követekző négy sor pedig így hangzott:
Ha vész üvölt: a kőfalas
Szomszédba gyáván illan át;
S megmenti tűz-lángból a nő
Dús ékszerét, - aztán fiát.**
De félre áll, - s uramfia!
Az asszonynak elébbvaló
Az ékszere, mint a - fia!
Szomszédba gyáván illan át;
S megmenti tűz-lángból a nő
Dús ékszerét, - aztán fiát.**
De félre áll, - s uramfia!
Az asszonynak elébbvaló
Az ékszere, mint a - fia!
És jó hangyák! tirajtatok
A külső köntös fekete;
Nálunk belől hordozza ezt
Sok ember lelke, érzete;
Hanem hogy itt is annyi sok
Csúszó-mászó férget lelünk
A ronda porban: véletek
No már ebben megegyezünk!
A külső köntös fekete;
Nálunk belől hordozza ezt
Sok ember lelke, érzete;
Hanem hogy itt is annyi sok
Csúszó-mászó férget lelünk
A ronda porban: véletek
No már ebben megegyezünk!
