Kosztolányi Dezső: TAVASZ
TAVASZ
Victor Hugo
Tavasz a drágám és én szeretem.
Ő az eső, a nap.
- Rossz ülni itthon. Künn a lomb alól
ezer vidám, boldog madár dalol.
Hallgassuk.
csak hallgatom.
Inkább talán játszhatnánk valamit.
- Kártyázzunk, édes?
- Beszélgetek veled, úgy játszanék.
A sárga ronda szín, legszebb a kék.
- Énnekem is.
- De - szólok én -, mást nem mondtál te sem.
Itt közbevág:
- Először is, mivel te szereted.
S az ég is kék.
a sárga.
- Az - hagyom rá.
Ez az örök visszhang valódi átok.
- Ne haragudj rám, szívem.
Máskor:
- Gyerünk ki, sétáljunk kicsit.
Remek idő van.
már fölajánlom néki.
- Szél fúj. Tudod mit? Járkáljunk az erdőn.
Felöltözünk, megyünk.
szeszéllyel kérdezi:
- De te gyalog akartál.
Ilyen hideg időbe? Most? Soha.
Befogatok.
- Itt a kocsi.
- Hát hogy kimenjünk rajta.
Inkább tekerd ki rögtön a nyakam.
Ily szörnyü szélbe meghűtöm magam.
Multkor pedig eképpen andalog:
- Úgy élünk együtt, mint az angyalok.
Buta vagyok, a te kicsiny cseléded.
Imádlak. Istenem te.
másnap elcsattan egy roppant pofon
a kis kezétől.
ijedve kérdem.
csókolj meg és mondd, életem virága,
milyen vagyok?
Így szenvedek hát érte bármit is.
Ő a borús és fényes április.
Ő az eső, a nap.
| Így szól kereken: |
ezer vidám, boldog madár dalol.
Hallgassuk.
| Én, mint hódoló bolondja, |
| - Unalmas nóta - mondja. |
- Kártyázzunk, édes?
| - Ó, csak azt ne. |
| - Mit? |
A sárga ronda szín, legszebb a kék.
- Énnekem is.
| - Ne túlozz, édesem. |
Itt közbevág:
| - S miért szép teneked? |
S az ég is kék.
| - De oly csodás, aranyló |
- Az - hagyom rá.
| - Jaj, te szajkó. |
- Ne haragudj rám, szívem.
| - Megbocsátok. |
- Gyerünk ki, sétáljunk kicsit.
Remek idő van.
| Erre a kocsit |
| Ő kesergőn: |
Felöltözünk, megyünk.
| Ő meg kacsintó |
| - Hát hol a hintó? |
| - Ostoba. |
Befogatok.
- Itt a kocsi.
| - Miért? |
| - Semmiért. |
Ily szörnyü szélbe meghűtöm magam.
Multkor pedig eképpen andalog:
- Úgy élünk együtt, mint az angyalok.
Buta vagyok, a te kicsiny cseléded.
Imádlak. Istenem te.
| Arcomon |
a kis kezétől.
| - Hát ez meg mi volt? - |
| - Semmi - és sikolt -, |
milyen vagyok?
| Én szólok: |
| - Drága, drága. |
Ő a borús és fényes április.
