Kosztolányi Dezső: SÍRÓ DALOCSKA
SÍRÓ DALOCSKA
Percy Bysshe Shelley
Gyorsabban, mint az elfutó nyár,
mint ifjúságunk, mely muló már,
mint csókos éjszakánk, a sóvár,
S én, mint a föld az őszi sárba,
és mint az éj, álomra várva
és mint a szív, a bús, az árva,
mint ifjúságunk, mely muló már,
mint csókos éjszakánk, a sóvár,
| jöttél és mentél, vége van. |
és mint az éj, álomra várva
és mint a szív, a bús, az árva,
| magam vagyok, magam, magam. |
A fecske Nyarat újra látom,
a bagoly Éj ül majd az ágon,
de a vad hattyú, Ifjuságom,
elszállt tevéled, édesem.
Szívembe csak jajok teremnek,
az éjet érzem végtelennek
zöld lombokat szegény telemnek
a bagoly Éj ül majd az ágon,
de a vad hattyú, Ifjuságom,
elszállt tevéled, édesem.
Szívembe csak jajok teremnek,
az éjet érzem végtelennek
zöld lombokat szegény telemnek
| nem lelhetek már sohasem. |
A nászi ágyra liliom kell,
matrónának szelíd szirom kell,
holt lánynak rózsa, milliom kell,
ó jőjjetek és nem zokogva
szórjátok eleven síromra,
tekintsetek sötét soromra
matrónának szelíd szirom kell,
holt lánynak rózsa, milliom kell,
| de énnekem árvácska kell: |
szórjátok eleven síromra,
tekintsetek sötét soromra
| s feledjetek, barátok, el. |
