Kosztolányi Dezső: AZ ÉJHEZ
AZ ÉJHEZ
Percy Bysshe Shelley
Nyugat hullámán jöjj, te nagy
Kelet barlangjain riadj,
hol a verőfényben kevély
s bús álmokat szőtt a kezed,
te kedves és te rettegett -
| és csöndes Éj! |
hol a verőfényben kevély
s bús álmokat szőtt a kezed,
te kedves és te rettegett -
| jöjj, ne henyélj! |
Födjön csillaghímes, setét
Vakítsd meg a Nappal szemét
hajaddal, csókold holtra már,
s illesse földünk megszokott
varázsló, mákonyos botod -
| és bús talár! |
hajaddal, csókold holtra már,
s illesse földünk megszokott
varázsló, mákonyos botod -
| mindenki vár! |
Hogy fölkeltem hajnalba ma,
gőzölt a kertek harmata,
virág, fa tikkadt lankatag,
s hogy az alélt Nap fáradott,
mint unt vendég, csak váratott,
| kívántalak; |
virág, fa tikkadt lankatag,
s hogy az alélt Nap fáradott,
mint unt vendég, csak váratott,
| kívántalak. |
Halál bátyád lágyan sugott,
Álom, hártyás-szemű hugod
úgy zümmögött, mint déli méh,
dajkáljalak, maradjak itt -?
De szóltam én, hiába hítt,
| mondd, kellek-é? |
úgy zümmögött, mint déli méh,
dajkáljalak, maradjak itt -?
De szóltam én, hiába hítt,
| menj másfelé! |
Jön a Halál, ha te elülsz,
jön az Álom, ha elrepülsz;
vigaszt csupán tőled akar
a szívem, édes-édes Éj -
gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj -
| hamar, hamar - |
vigaszt csupán tőled akar
a szívem, édes-édes Éj -
gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj -
| ó, jöjj hamar! |
