Kosztolányi Dezső: QUIA MULTUM AMAVI
QUIA MULTUM AMAVI
Oscar Wilde
Mikor először fogja a kezébe
az ifju és megindult áldozár
s eszi a kenyeret, amely a Béke
és issza a bort, nem olyan sovár,
az ifju és megindult áldozár
s eszi a kenyeret, amely a Béke
és issza a bort, nem olyan sovár,
nem oly ájult-boldog, mint volt a lelkem,
mikor megláttalak téged szivem
s egész éjjel lábadnál térdepeltem,
mig meg nem untad bálványzó hitem.
mikor megláttalak téged szivem
s egész éjjel lábadnál térdepeltem,
mig meg nem untad bálványzó hitem.
Jaj, hogyha nem szeretsz ily szörnyü módon
e vad-vidám nyaramba, tovaszáll
ősrégi bánatom és nem vivódom,
a Kín Házába nem leszek lakáj.
e vad-vidám nyaramba, tovaszáll
ősrégi bánatom és nem vivódom,
a Kín Házába nem leszek lakáj.
De bár a sápadt vád kisér ma, imhol
boldog vagyok, éltem csodája ez,
szerettelek téged s kék napjaimból,
melyek letünnek majd, kék zsálya lesz.
boldog vagyok, éltem csodája ez,
szerettelek téged s kék napjaimból,
melyek letünnek majd, kék zsálya lesz.
