Kosztolányi Dezső: APOLOGIA
APOLOGIA
Oscar Wilde
Te akarod, hogy csak lobogjak, égjek
kopott darócot öltve hallgatag
s a kín vásznába szőjjem büszke éknek
bús napjaim, mint fényes szálakat?
kopott darócot öltve hallgatag
s a kín vásznába szőjjem büszke éknek
bús napjaim, mint fényes szálakat?
Te akarod - Te, akit úgy imádok -
hogy lelkem Háza kíntanya legyen
s a láng, a féreg, e két örökátok,
mint két kegyetlen szerető egyen?
hogy lelkem Háza kíntanya legyen
s a láng, a féreg, e két örökátok,
mint két kegyetlen szerető egyen?
Ha Te akarod ezt, minden közömbös,
becsvágyamat piarcon eladom,
komisz kudarc lesz testemen a köntös,
sírt ás szivem mélyén a fájdalom.
becsvágyamat piarcon eladom,
komisz kudarc lesz testemen a köntös,
sírt ás szivem mélyén a fájdalom.
Tán jobb is így - hisz nem lett soha tompa
kő a szivem, könny hullt reá irul,
az ifjúságom csupa-csupa pompa,
ott jártam én, hol a szépség virul.
kő a szivem, könny hullt reá irul,
az ifjúságom csupa-csupa pompa,
ott jártam én, hol a szépség virul.
Hány ember mit se tud e vad kalandról;
szabad lelkét bilincsbe fogja jól,
a józanész poros utján barangol,
míg az erdő szabadságról dalol.
szabad lelkét bilincsbe fogja jól,
a józanész poros utján barangol,
míg az erdő szabadságról dalol.
Nem látja, hogy szárnyal eget sodorván
a pöttyös héja fönn a levegőn,
ott, hol a nemjárt hegycsúcsoknak ormán
a Nap haja aranylik lebegőn.
a pöttyös héja fönn a levegőn,
ott, hol a nemjárt hegycsúcsoknak ormán
a Nap haja aranylik lebegőn.
S hogy, mit tipor, mily szép a margaréta,
a kis, fehér-tollas arany paizs,
mely boldog, hogyha a nap néha-néha
egy-két sugarat dob reája ís.
a kis, fehér-tollas arany paizs,
mely boldog, hogyha a nap néha-néha
egy-két sugarat dob reája ís.
Hát jó, hogy a vágyamtól megigézve
kicsit szerettél engem egykoron,
s a szeretettel mentem kéz a kézbe
s bibor szárnyát nézhettem arcodon.
kicsit szerettél engem egykoron,
s a szeretettel mentem kéz a kézbe
s bibor szárnyát nézhettem arcodon.
Most vágy harap, mint kígyó s mint a csermely
csorog a vérem, ám fölhaladok,
enyém a Szépség és a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot!
csorog a vérem, ám fölhaladok,
enyém a Szépség és a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot!
