Kosztolányi Dezső: NÉNÉMNEK
NÉNÉMNEK
Charles Lamb
Ha düh fakad öcsédnek durva nyelvén,
durcás panasz, lobogva hirtelen,
nem én voltam oka, de beteg elmém,
mely elfelhőzte a szép Értelem
kristály vizét: a hiba nem enyém,
mégis tegye jóvá e költemény -
versem, melyet te szép szókkal becéztél
és részrehajlón, nem gáncsolva néztél,
neked, aki szerettél mindig engem
s mindig figyelsz, mikor zokogva zengem
borús dalom, szerelmes áriám,
és sírsz velem, törlesztem, amit adtál,
roppant jóságodat, hogy itt maradtál,
néném te és barátnőm, Máriám!
durcás panasz, lobogva hirtelen,
nem én voltam oka, de beteg elmém,
mely elfelhőzte a szép Értelem
kristály vizét: a hiba nem enyém,
mégis tegye jóvá e költemény -
versem, melyet te szép szókkal becéztél
és részrehajlón, nem gáncsolva néztél,
neked, aki szerettél mindig engem
s mindig figyelsz, mikor zokogva zengem
borús dalom, szerelmes áriám,
és sírsz velem, törlesztem, amit adtál,
roppant jóságodat, hogy itt maradtál,
néném te és barátnőm, Máriám!
