Kosztolányi Dezső: ÁLOM
ÁLOM
William Wordsworth
Juhnyájat, amely csendesen halad,
zúgó esőt, méhet, mely dongva járdal,
tengert, szelet, folyót, tajtékos árral,
szelíd mezőt, vizet, kék ég alatt,
zúgó esőt, méhet, mely dongva járdal,
tengert, szelet, folyót, tajtékos árral,
szelíd mezőt, vizet, kék ég alatt,
képzeltem én mind s fekszem itt hanyatt
álmatlanul! Már csattog a madárdal
künn a gyümölcsös lombos fáin által
és a kakukszó fölbúg bágyatag.
álmatlanul! Már csattog a madárdal
künn a gyümölcsös lombos fáin által
és a kakukszó fölbúg bágyatag.
Így vártalak két éjen át borongó
lélekkel, Álom! s elhagytál rohanva,
ne nyűj tovább, alélt lelkem szorongó:
lélekkel, Álom! s elhagytál rohanva,
ne nyűj tovább, alélt lelkem szorongó:
mi nélküled a reggelek aranyja,
jöjj hát, napok között áldott sorompó,
friss eszme, vidor épség édesanyja!
jöjj hát, napok között áldott sorompó,
friss eszme, vidor épség édesanyja!
