Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar adminisztrációban. Budapest, 1932. Egyetemi Nyomda. 8°. 22 l. (Kül. len…
Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar adminisztrációban. Budapest, 1932. Egyetemi Nyomda. 8°. 22 l. (Kül. leny. a Levéltári Közlemények X. évfolyamából.)
Szilágyi szép módszerrel felépített és világos előadásban arra a kérdésre ad feleletet, hogy mikor jött szokásba és mennyire terjedt el nálunk a középkorban a különböző kéréseknek írásban való benyujtása. Az első nyomokat IV. Béla korában találja, de írásbeli kérvények csak jóval későbbről, a XV. század közepe tájáról maradtak ránk, amikor már az írásos kérelmezés kezdett rendszeresebbé válni. A supplicatio ekkori formulája meg is maradt azután egészen a középkor végéig, bár általánossá, valamint más országokban, úgy nálunk sem lett. Szemléltetően veti össze a magyar formulákat főleg a pápai udvarban használt formulákkal és kimutatja ez utóbbiak erős hatását a magyar petitiókra. Példákon mutatja be az írásos petitio kancelláriai elintézését és az ennek alapján kiállított oklevél szövegét, amelynél rendesen a suplicatio adatait csak beírták a formulába.
Az értekezés kritikailag értékelt adataival végleges eredményeket szűr le a középkori magyar írásbeliség kérdésében és ezáltal a középkori magyar kormányzat történetének egyik jelentős problémája nyert megoldást.
Dr. Ila Bálint.
