c) Kelemen bán.
c) Kelemen bán.
1214-ben bizonyos Kelemen Aradmegye főispánja;* 1247-ben pedig Csanád nb. «Kelemenus» bán fia, Pongrácz nemzetségi birtokait határoltatja, miből következik, hogy atyja akkor már nem élt. A bán különben Belényeknek a fia, Waffának a fivére.
Fejér, III./I. .k. 163., l.
Hogy az 1214. évi aradi főispán a bánnal azonos, az tudva levő dolog; bánsága ideje és helye azonban nem ismeretes. Bánsága nézetem szerint az 1214 utáni időre esik; tekintettel arra, hogy birtokai az ország délvidékének közepében feküdtek és őt a szlavóniai (horvát-dalmát-tengermelléki) bánok sorában sehogy sem tudjuk elhelyezni, bánsága nem is Szlavóniában, hanem Szörény-ben keresendő, ami annál is hihetőbb, amennyiben a Csanád nemzetség Krassómegyében is birtokos volt.
Hogy miért nevezik némelyek a bánt «Kelemenös»-nek, nem értjük. Az okmányokban előforduló «Kelemenus» nem a magyar Kelemennek latinra forditása, mert ez «Clemens», hanem a magyaros hangzású névnek a latinositása, melyben az «us» a latin alanyesetet képviseli; ha ezt elejtjük, visszamarad az eredeti Kelemen, amint az okirat 1214-ben az aradi főispánt nevezi.
Életéből mindeddig csak azt tudtuk, hogy főispán és bán volt és hogy 1247-ben már nem élt. A következő adattal akarok történetéhez hozzájárulni. III. Honorius pápa 1224-ben kijelenti, hogy az egresi apátság és II. András király között bizonyos birtokok ügyében egyezség jött létre, melyet «nobiles viri Kenaz és Clemens» közvetitettek és melyet ő (a pápa) helybenhagy.* Miután fel nem tételezhető, hogy az ügyet közvetitő két «nobilis vir» az apátságnak holmi közönséges tisztviselője, hanem bizonyosra vehető, hogy mindketten főurak voltak és miután az egresi apátság akkor Csanádmegyében (Egres jelenleg torontálmegyei helység) létezett: nem szenvedhet kétséget, hogy az itt szereplő Clemens a Csanád nb. Kelemennel azonos, ki tehát 1224-ben még élt. Vajjon ő az egresi apátság kegyura volt-e és a vele együtt szerepelt Kenéz (nem Kenaz) nemzetségbeli rokona-e? nem tudjuk, de a valószinüség ez utóbbi körülmény mellett szól.
Fejér, III./I. k. 452. l.
