b) Pongrácz főispán.
b) Pongrácz főispán.
Azon tanuk sorában, kik 1164-ben III. István oldalán Miska comes fia István végrendelkezésénél szerepelnek, találjuk Pangratius comest is.* Midőn III. Béla 1180 körül bizonyos Kabaj nevü birtokosnak végrendeletét helybenhagyja, a király kiséretében volt országnagyok között ismét ott van Pancracius; Temesmegye főispánja.* Azt hiszem, hogy Temesmegyének 132ezen első ismert főispánja az 1164-ben szereplő Pongrácz nevü országnagygyal azonos.
Fejér. VI/II k. 413. l., hol a keltezés helytelenül 1174-re van téve.
Wenzel, I. k. 69 l. Az illető okiratnak nincs keltezése; de ez, a benne foglalt adatok szabatos egybevetése útján az 1180 körüli időre esik.
Tekintettel arra, hogy a Csanád nemzetségnek birtokai tulnyomó részükben Arad-, Csanád- és Temesmegyében feküdtek és hogy a Pongrácz név 1247 óta e nemzetségnél többször előfordul, joggal feltehetjük, hogy Temesmegyének e főispánja, illetőleg az 1164-ben előforduló Pongrácz nevü országnagy is e nemzetég őseinek sorába tartozik; amit azonban – és ezt különösen akarom hangsulyozni – korántsem állitunk oly határozottsággal, mint pl. Waffa comes odatartozandóságát.
A nemzedékrendi táblán való elhelyezése nem oly könnyü, mint Waffáé. Waffa fiának azért nem vehetjük, mert ez esetben atya s fiu között több mint 100 év időkülönbség volna, amit teljesen kizártnak tartunk; Belények és Bogyoszló atyjául pedig azért nem, mert életkora és szereplése nagyon is e két fivér fénykorával egyidejünek mutatkozik. Igy tehát – ha a nemzetséghez való tartozandóságát elismerjük – leghelyesebben járunk el, ha benne a nemzetség egyik oldalősére ismerünk, mely esetben több mint valószinü, hogy ő a bézi ágnak egyenes őse.
