III. SZÍN.
Ugyanott. Díszterem. Lakoma készűl.
Simonides, Thaisa, Perikles, Hölgyek, Urak, Lovagok és Kisérőik jönnek.
SIMONIDES.
Hogy szivesen fogadlak,
Fölösleges vón’ mondanom, urak.
Tetteitek könyvére czimlapúl
Felirni még vitézi híretek’
Több volna, mint mit vártok s mennyi illő:
Mert minden érték önmagát dicséri.
De rajta, vig kedv! kedv kell lakomához:
Fejdelmek vagytok és vendégeim.
Hogy szivesen fogadlak,
Fölösleges vón’ mondanom, urak.
Tetteitek könyvére czimlapúl
Felirni még vitézi híretek’
Több volna, mint mit vártok s mennyi illő:
Mert minden érték önmagát dicséri.
De rajta, vig kedv! kedv kell lakomához:
Fejdelmek vagytok és vendégeim.
THAISA.
De te az én vendégem s lovagom:
Megkoronázlak diadal-füzérrel
Királyurává e nap üdvinek.
De te az én vendégem s lovagom:
Megkoronázlak diadal-füzérrel
Királyurává e nap üdvinek.
PERIKLES.
Nem érdem, inkább jó szerencse volt.
Nem érdem, inkább jó szerencse volt.
SIMONIDES.
Nevezd akárhogy: e nap a tied,
S itten, reménylem, egy sincs rád irigy.
Művészt ha alkot természet, kiválaszt
Mindannyi közt kitűnő néhanyat:
S te legkiválóbb növendéke vagy. –
Ünnepkirálynő: lányom! ülj ide;
Érdem szerint, udvarnagyunk, a többit.
Nevezd akárhogy: e nap a tied,
S itten, reménylem, egy sincs rád irigy.
Művészt ha alkot természet, kiválaszt
Mindannyi közt kitűnő néhanyat:
S te legkiválóbb növendéke vagy. –
Ünnepkirálynő: lányom! ülj ide;
Érdem szerint, udvarnagyunk, a többit.
LOVAGOK.
Nagyon megtisztelsz, jó király.
Nagyon megtisztelsz, jó király.
SIMONIDES.
Kedvet nekünk: szeretjük a nemest:
Istent gyülöl az, ki gyülöli ezt.
| Ti hoztok |
Istent gyülöl az, ki gyülöli ezt.
UDVARNOK.
Ez itt helyed.
Ez itt helyed.
PERIKLES.
| Más jobban illenék. |
1. LOVAG.
Ne vonakodjál: lovagok vagyunk:
Szivünk, szemünk nem irigy a nagyokra,
S megvetve nem néz az alacsonyakra.
Ne vonakodjál: lovagok vagyunk:
Szivünk, szemünk nem irigy a nagyokra,
S megvetve nem néz az alacsonyakra.
PERIKLES.
Mily megelőzők vagytok!
Mily megelőzők vagytok!
SIMONIDES.
Eszmék királya, Zeus, tanúm: nem izlik
Étel ma, hogyha rá nem gondolok.
| Ülj le, ülj le, – |
Étel ma, hogyha rá nem gondolok.
THAISA.
A házasság királyi asszonya,
Júnó, tanúm: izetlen minden étek,
Mert őt ohajtja szívem csemegének!
Bizony derék egy nemes ő.
A házasság királyi asszonya,
Júnó, tanúm: izetlen minden étek,
Mert őt ohajtja szívem csemegének!
Bizony derék egy nemes ő.
SIMONIDES.
Csak falusi nemes:
A többieknél többet ő se tett:
Mint ők, gerelyt tört. Hagyjuk hát, elég.
Csak falusi nemes:
A többieknél többet ő se tett:
Mint ők, gerelyt tört. Hagyjuk hát, elég.
THAISA.
Üveghez képest gyémánt ő nekem.
Üveghez képest gyémánt ő nekem.
PERIKLES.
Olyan hasonló e király atyámhoz,
S ezt súgja: így élt ő ragyogva; trónját
Mint csillagok, fejdelmek övezék:
Ő vala napjok, néki hódolának.
Ki rá tekinte, mint kis fény hajolt meg
Koronájával ily fenség előtt.
S im fia mostan éji fénybogár:
Homályban ég, kioltja napsugár.
Látom, királyunk az Idő; atyánk
S hozzá sirunk is: nem mit epedünk,
Mit ő akar, azt adja meg nekünk.
Olyan hasonló e király atyámhoz,
S ezt súgja: így élt ő ragyogva; trónját
Mint csillagok, fejdelmek övezék:
Ő vala napjok, néki hódolának.
Ki rá tekinte, mint kis fény hajolt meg
Koronájával ily fenség előtt.
S im fia mostan éji fénybogár:
Homályban ég, kioltja napsugár.
Látom, királyunk az Idő; atyánk
S hozzá sirunk is: nem mit epedünk,
Mit ő akar, azt adja meg nekünk.
SIMONIDES.
Nos van-e kedv, urak?
Nos van-e kedv, urak?
1. LOVAG.
Máskép, a hol te vagy jelen, király?
| Lehetne-e |
SIMONIDES.
Im e szinültig teli serleget
(A ki szeret, hölgyének tölt pohárt)
Rátok köszöntöm.
Im e szinültig teli serleget
(A ki szeret, hölgyének tölt pohárt)
Rátok köszöntöm.
LOVAGOK.
| Fenség, köszönet! |
SIMONIDES.
De várjunk egy kicsit:
Oly mélabúsan ül ama lovag:
Úgy látszik, udvarunk ez ünnepélye
Az ő becsével mintha föl nem érne.
Nem vetted észre, Thaisa?
De várjunk egy kicsit:
Oly mélabúsan ül ama lovag:
Úgy látszik, udvarunk ez ünnepélye
Az ő becsével mintha föl nem érne.
Nem vetted észre, Thaisa?
THAISA.
Mi közöm ahhoz?
| Én, atyám? |
SIMONIDES.
Istenhez légyen fejdelem hasonló,
Ki bőkezűen ád mindenkinek,
Ki hódolatra jő.
Ki nem tesz ekkép, olyan, mint szunyog:
Zajt üt s megölve bámulatra készt.
Hogy hát ittlétit édesbbé tegyük,
Mondd néki, rá köszöntjük e kupát.
| Oh jegyezd meg: ebben |
Ki bőkezűen ád mindenkinek,
Ki hódolatra jő.
Ki nem tesz ekkép, olyan, mint szunyog:
Zajt üt s megölve bámulatra készt.
Hogy hát ittlétit édesbbé tegyük,
Mondd néki, rá köszöntjük e kupát.
THAISA.
Atyám! hogy illnék idegen iránt
Ilyen merészség hozzám? Sérelemnek
Venné szavam’ tán: férfi szemeiben
A bőkezűn osztó nő szemtelen.
Atyám! hogy illnék idegen iránt
Ilyen merészség hozzám? Sérelemnek
Venné szavam’ tán: férfi szemeiben
A bőkezűn osztó nő szemtelen.
SIMONIDES.
Hogyan!
Ne ingerelj, lány! tedd parancsomat!
Hogyan!
Ne ingerelj, lány! tedd parancsomat!
THAISA (félre).
Az égre! tetszőbb nem lehet parancsa!
Az égre! tetszőbb nem lehet parancsa!
SIMONIDES.
S hogy tudni vágyjuk, mondd aztán neki,
Honnan való s családját és nevét.
S hogy tudni vágyjuk, mondd aztán neki,
Honnan való s családját és nevét.
THAISA.
Király atyám ivott érted, lovag.
Király atyám ivott érted, lovag.
PERIKLES.
Köszönet érte.
Köszönet érte.
THAISA.
S ohajtja, váljék élted vérivé.
S ohajtja, váljék élted vérivé.
PERIKLES.
Hálám neked s ő néki, s a köszöntést
Szívből viszonzom.
Hálám neked s ő néki, s a köszöntést
Szívből viszonzom.
THAISA.
Honnan való vagy? mi neved, családod?
| Aztán tudni vágyná: |
PERIKLES.
Nevem Perikles, tyrusi nemes;
Müvészetekben s fegyverben növelt;
Kaland-keresni indultam világgá;
Népem’, hajóim’ elrablá vad ár,
S kilökött e partra a törés után,
Nevem Perikles, tyrusi nemes;
Müvészetekben s fegyverben növelt;
Kaland-keresni indultam világgá;
Népem’, hajóim’ elrablá vad ár,
S kilökött e partra a törés után,
THAISA.
Köszönetet mond: tyrusi nemes,
Neve Perikles,
Kitől elrablák tenger vészei
Népét, hajóit, s őt e partra lökték.
Köszönetet mond: tyrusi nemes,
Neve Perikles,
Kitől elrablák tenger vészei
Népét, hajóit, s őt e partra lökték.
SIMONIDES.
Az istenekre! szánom bal esetjét;
De mélabúját elüzöm. Jerünk!
Soká pazaltuk dibdábság között
Az új vigalmat váró szép időt.
Így fölszerelve, pánczélozva így,
Vitézi tánczhoz épen illetek.
Nem áll a mentség, hogy e vad zene
Tán nagyon is nyers hölgyeinknek: ők
Fegyverben, ágyban férfi-kedvelők.
Helyes ohajtás, helyesen betöltve.
Jer csak, lovag!
Imé e hölgy is szűklélekzetű;
S hallám, kitűnők Tyrus ifjai
Meg-megforgatni illő mód a nőket,
S a lassu tánczban hogy szintoly kitűnők.
Az istenekre! szánom bal esetjét;
De mélabúját elüzöm. Jerünk!
Soká pazaltuk dibdábság között
Az új vigalmat váró szép időt.
Így fölszerelve, pánczélozva így,
Vitézi tánczhoz épen illetek.
Nem áll a mentség, hogy e vad zene
Tán nagyon is nyers hölgyeinknek: ők
Fegyverben, ágyban férfi-kedvelők.
| (A Lovagok tánczolnak.) |
Jer csak, lovag!
Imé e hölgy is szűklélekzetű;
S hallám, kitűnők Tyrus ifjai
Meg-megforgatni illő mód a nőket,
S a lassu tánczban hogy szintoly kitűnők.
PERIKLES.
Kik gyakorolják, úgy vagyon, királyom.
Kik gyakorolják, úgy vagyon, királyom.
SIMONIDES.
Ah annyi ez, mint finom-nyájasan
Köszönet, urak! jeles volt mindegyik.
(Perikleshez.) Te legjelesb. – Kisérjen lámpa-apród
Minden urat termébe! – A tiéd
Magunk termével szomszédos leszen.
Ah annyi ez, mint finom-nyájasan
| El nem fogadni. | (Lovagok és Hölgyek tánczolnak.) |
| Párok, váljatok szét! |
(Perikleshez.) Te legjelesb. – Kisérjen lámpa-apród
Minden urat termébe! – A tiéd
Magunk termével szomszédos leszen.
PERIKLES.
Szolgálatodra, fenség!
Szolgálatodra, fenség!
SIMONIDES.
Urak! ma késő szólni szerelemről,
Pedig ez a tárgy, melyre czélzotok.
Mindenki most hát nyughelyére tér,
Urak! ma késő szólni szerelemről,
Pedig ez a tárgy, melyre czélzotok.
Mindenki most hát nyughelyére tér,
| S mindent tegyen meg holnap czéljaér’. | (Mind el.) |
