III. SZÍN.
Tarsus. Terem Kleon lakában.
Perikles, Kleon, Dionyza, Lychorida jönnek, ennek ölében Marina.
PERIKLES.
El kell utaznom, hőn tisztelt Kleon!
Elmult az egy év s villongó a béke
Tyrusban immár. Szívből fakadó
Hálám’ fogadd te, s hölgyed is; a többit
Ég adja meg!
El kell utaznom, hőn tisztelt Kleon!
Elmult az egy év s villongó a béke
Tyrusban immár. Szívből fakadó
Hálám’ fogadd te, s hölgyed is; a többit
Ég adja meg!
KLEON
Téged halálosan sebz, minket is
Horzsolva érint kósza röptiben.
| Habár sorsod nyila |
Horzsolva érint kósza röptiben.
DIONYZA.
Édes királynőd’, mért nem adta végzet,
Hogy ide hozzad, üdvéül szememnek?
Édes királynőd’, mért nem adta végzet,
Hogy ide hozzad, üdvéül szememnek?
PERIKLES.
Hódolni kell a legfőbb hatalomnak.
Bár, mint a tenger, hol nőm feküszik,
Dühöngve bőgjek: a vég egy marad. –
Kisded Marínám’ (így neveztem őt,
A tengeren szülöttet) szerető
Szivekre bízom: légyen gyermeke
Hű gondolatoknak; s adjatok neki
Királyi növelést, hogy megfeleljen
Majd születésinek.
Hódolni kell a legfőbb hatalomnak.
Bár, mint a tenger, hol nőm feküszik,
Dühöngve bőgjek: a vég egy marad. –
Kisded Marínám’ (így neveztem őt,
A tengeren szülöttet) szerető
Szivekre bízom: légyen gyermeke
Hű gondolatoknak; s adjatok neki
Királyi növelést, hogy megfeleljen
Majd születésinek.
KLEON
Gondold meg, a mely táplálá hazám’
(A nép imába foglal most is érte),
Irgalmadat e lánykán viszonyozzuk.
Ha tán hanyagság bűne ér, e nép,
Megmentve tőled, készt megtenni tisztem;
De ha lelkem’ erre sarkantyúzni kell:
Ám érjen engem égboszú s enyéim’
Legvégső sarjamig!
| Ne félj, uram, |
(A nép imába foglal most is érte),
Irgalmadat e lánykán viszonyozzuk.
Ha tán hanyagság bűne ér, e nép,
Megmentve tőled, készt megtenni tisztem;
De ha lelkem’ erre sarkantyúzni kell:
Ám érjen engem égboszú s enyéim’
Legvégső sarjamig!
PERIKLES.
Becsűleted s jóságod készt reá,
Eskü n’ekül is. Lányom nászaig
– Tanúm imádott, ragyogó Diána! –
Olló nem éri soha e hajat,
Torzzá legyek bár. Most bucsút veszek.
Oh tégy, nemes hölgy! boldoggá, s e lányt
Gonddal növeld fel.
| Hiszem szavad’: |
Eskü n’ekül is. Lányom nászaig
– Tanúm imádott, ragyogó Diána! –
Olló nem éri soha e hajat,
Torzzá legyek bár. Most bucsút veszek.
Oh tégy, nemes hölgy! boldoggá, s e lányt
Gonddal növeld fel.
DIONYZA.
De nem lesz az előttem kedvesebb,
Mint a tiéd.
| Nékem is van egy; |
Mint a tiéd.
PERIKLES.
Fogadd hálám’ s imám’.
Fogadd hálám’ s imám’.
KLEON
A partig elkisérünk, azután
A leplezett Neptunnak átadunk
S ég legkegyesb szellőinek.
A partig elkisérünk, azután
A leplezett Neptunnak átadunk
S ég legkegyesb szellőinek.
PERIKLES.
Elfogadom. Jer, drága hölgy. –
Oh csak könyűt ne, Lychorida!
Tekintsd kis úrnőd’, a kinek kegyétől
Függsz majd ezentúl. – Jer, menjünk, uram.
| Legyen! |
Oh csak könyűt ne, Lychorida!
Tekintsd kis úrnőd’, a kinek kegyétől
Függsz majd ezentúl. – Jer, menjünk, uram.
| (Mind el.) |
