169. sz. július 30. SZEGED, JÚLIUS 29-ÉN
169. sz. július 30.
SZEGED, JÚLIUS 29-ÉN
SZEGED, JÚLIUS 29-ÉN
Öt éve elmúlt már, hogy az országban megindultak a földadó kataszterek. A »proletár elemek« hivatalhajhászatának fényes eredményéül egész légiója a bukott földesuraknak szerveztetett beamterhaddá, azon lucus a non lucendo föltétellel, hogy ezek majd dolgozni fognak, sőt – horribile dictu – három rövid év alatt végrehajtják az egész földadó kataszteri törvényt, bevégeznek minden munkát, s igazság lészen nyomukban az adókivetésben, hogy minden magyarországi száj egy óriási »éljen«-re lesz kitátva, mikor a földkataszteri intézmény és annak megteremtői szóba jönnek.
Nyolc millió forintot emésztettek föl már eddig, s az új adókataszter még nincs készen, de még kilátás sincs, hogy egyhamar készen legyen. Mert még feléig sem értek a munkának. S miként e földesurakhoz illik, nem is igen tudnak, s akik tudnak is, nem is igen igyekeznek haladni.
Hát hiszen okosan teszik, van az országnak elég kihajigálni való pénze, ami a boszniai okkupációból fönnmaradt. Az állami gondviselés leleményes, el tudja költeni a fölösleges milliókat, hogy valahogy bajunk ne legyen velük. Tej és méz csurog a földből, melyen a kataszterek méricskélnek, hát csak hadd méricskéljék, a tej és méz sohasem fogy el.
Valóságos szatirikus hangulat fogja el az embert, ha látja, hogy dacára a sors és viszontagságok ránk nehezedő súlyos balkezének, mely minden alakban sújtja a nemzetet, a kormány egyre könnyelműbb, gondtalanabb, s úgyszólván minden intézkedése egy-egy újabb csapás.
Tagadhatatlan, hogy a földkataszteri munkálatok meddősége is valóságos szerencsétlenség, vagy legalábbis káros állapot. S honnan ered ez a szerencsétlenség? Magából az intézményből.
A kataszteri hivatalnok személyzet tudvalevőleg csak ideiglenesen van alkalmazva. Addig fizetik őket, míg a munkálatok tartanak. Amint elkészül a kataszter, elbocsájtják valamennyit. Érdekükben áll tehát, hogy húzzák, halasszák a dolgot, amennyire csak lehet. S történik is huzavona annyi, hogy a hideg szemlélő is bosszankodik. Hát még az érdekelt fél? Az még jobban. Hát a kormány? Az észre sem veszi.
A pénzügyminisztérium miatt akár a világot is fölfordíthatják, és akár évekig homokba ásott fejjel sütkérezhetnek a napon, mint a struccmadarak. Budapesten a központban a kataszteri ügyek élén egy derék szakavatott, de beteges ember áll, ki állása teendőit nem képes végezni. Most is fürdőben van, s csak a legsürgősebb folyó ügyeket intézi ímmel-ámmal helyette egy másik tanácsos. Maga a kataszteri munkálatok központi vezetése egészen szünetel, s a hiányzó vezetés folytán országszerte is szünetel jóformán minden kataszteri munka.
Pedig az államnak évenkint két millió forintjába kerül a kataszteri személyzet, s naponkint hatodfél ezer forintot költ a kincstár oly egyének díjazására, akik ez idő szerint jóformán semmit sem dolgoznak.
Szapáry miniszter nem sok gondot fordított eddig a kataszter-ügyre. (Ebben csak az az egy menti meg, hogy ha bármely más ügyet veszünk is, arra sem fordított gondot.) Jó lenne, ha ezután több figyelemmel kísérné e nem kis fontosságú dolog ügymenetét – mert el nem képzeljük, ha majd számon kérik, miként fogja a kataszteri munkálatok desperátus helyzetét az országgyűlés előtt igazolni.
Legjobb lenne, véleményünk szerint, egy záros terminust tűzni ki, amely alatt minden kataszteri igazgatóságnak kötelességévé tétetnék a területén fekvő munkálatokat befejezni.
