155. sz. július 13. ZICHY VIKTOR MEGGYALÁZVA
155. sz. július 13.
ZICHY VIKTOR MEGGYALÁZVA
ZICHY VIKTOR MEGGYALÁZVA
Tegnapi számunkban közöltük Asbóth nyilatkozatát a Zichy-ügyben. E nyilatkozat egész halmaza az adatoknak. S ez adatok egész bűnlajstrom.
Oly lesújtó vád emeltetik az államtitkár ellen (ki nemrég Szeged királyi biztosául volt kiszemelve s ki ellen akkoriban egész erejével síkra szállt a »Szegedi Napló«), melynek hatását nemcsak az érzi meg, akit közvetlenül illet, hanem maga a kormány is.
A Geszten tartózkodó Tisza Kálmánnak rossz pihenése esik otthon e vádak folytán. Rosszul eshetik neki, midőn közvetlen közeléből rövid idő alatt két rothadt emberre mutatnak ujjal.
Asbóth János e vádakkal és bizonyítékokkal a becsületbíróság előtt akart előállani, s míg a két fél megbízottai közt az alkudozások folytak,annak létrehozása iránt, mindaddig nem szólhatott nem védelmezhette magát, el kellett tűrnie a rágalmazás vádját, mellyel őt Zichy illette, de midőn Zichy gróf a sajtó útján történt sértés megtorlásának mind a három módja, a becsületbíróság, a lovagias elégtétel és a sajtópör elől meghátrált, és inkább bámulatos, mint irigylendő merészséggel (nem akarjuk a »szemtelenség« szót használni) ismételte a »rágalmazó« kifejezést, akkor nem maradt fönn Asbóth számára egyéb, mint a nyilvánosság elé lépni adataival.
Pedig Zichy államtitkár úrra nézve mennyivel jobb lett volna, ha a becsületbíróságba belenyugszik, s Asbóth fölleplezései zárt ajtóknál, titoktartásra kötelezett gavallérok előtt hangzanak el.
Nos, méltóságos államtitkár úr, vajon mi fog most már történni?
Vajon túlteszi-e magát Zichy e vádakon ezután úgy is, mint eddig, dacára hogy e vádak most neveket és összegeket említenek, levelekre és telekkönyvekre hivatkoznak?
Ez már nem »csaholás« többé, mint ahogy pecérdús államtitkári finom stílusban az ellenzéki hírlapírók kötelességteljesítését nevezik, ez már döfés, mely a velőkig hat.
Vajon a kormány nem fogja-e szükségét érezni annak, hogy egyik főhivatalnoka tisztán álljon az ország közvéleménye előtt – ha lehet, és vonuljon a háttérbe, ha nem lehet?
Hát a magyar hivatalnoki kar, e szorgalmas és becsületes testület, mely önmaga szokta erkölcsi ítéleteivel sújtani a kötelességről megfeledkezett kartársakat, nem fogja-e követelni, hogy a magas állás és főnemesi rang ne szolgáljon védpajzsul akkor, midőn a szegény hivatalnokot jövőjétől és kenyerétől megfosztják kisebb foltért, mint amelyekre Asbóth János kíméletlen ujjal mutatott?
Vajon a Nemzeti Kaszinó, melynek főúri tagjai előtt az intézet egyik igazgatója, ifj. Károlyi István néhány hét előtt oly hatalmasan hangsúlyozta toasztjában a becsületességet, vajon a nagy Széchenyi e legnevezetesebb társadalmi alkotása nem fogja-e méltányosnak tartani, hogy a sajtóban emelt vád alapossága épp úgy kideríttessék, amint pár nap előtt kiderítették Rohonczy vádja folytán a Duka báró ellen emelt kártyastiklit?
Várjuk a választ a kérdésekre. Kard nem adhat ezekre feleletet.
