Külföldi divat a XVIII. század második felében.
Külföldi divat a XVIII. század második felében.
Általában pedig 1770–1790 közt nagyon el volt terjedve az idegen divat. Viseltek, a hogy a Peleskei Nótárius előszámlája, köpönyegforma, hosszú és sok zsebes kaputot vagy smiszt (chemise), vagy pedig aszaly (szárny) nélküli, szük, hátul ránczos s két sor aczélgombos felsőruhát vörös pontokkal pettyegetett verddragon (sötétzöld) színű marseillesi posztóbúl, a mit Párisban frakknak kereszteltek el; a ki egy kissé magyarosabb színt akart adni frakkforma felöltőjének, megzsinóroztatta, körülprémeztette, s megvolt a bekecs (XXXVI. 2.). A felöltő alatt újjnélküli kurta alsó harczukát hordtak köröskörül rövid rojttal, egyszerű gombsorral, ez a mai mellény (XXXIV. 13.), melyet némelyek szintén megzsinóroztattak (68. 1.); fönt ki volt vágva s kilátszott a hullámosan rendezett ing eleje (XXXIV. 13, 68. 1, 9.), a nyakon háromszorosan volt körülcsavarva az asztalkendő forma nyakkendő s elől tűvel vagy kis angol csattal összetűzve. A rövid harczukát, különösen a falusi nemesek, felöltő nélkül is hordták (XXXVI. 1.); újjal ellátva, testhez szabva, kurta volt a neve. A feszes és sújtással, paszománttal kihányt magyar nadrág és csizma helyett elől hasadékkal s oldalt gombokkal ellátott rövid, német bugyogót vagy plundrát s hozzá «fordított kapáju sarut» azaz a lábikrától a térdig fehér, sárga vagy fényes fekete kemény lakkal borított szekernyefélét hordtak, melynek hátul a szárán csat volt s két újj széles sarkantyút kötöttek rá; vagy pedig harisnyát és csatos czipőt huztak a plundrához; e viseletmódnak is megvolt a kilenczvenes években a városi nemeseknél egy magyaros változata, a csizmát topánka helyettesítette s a nadrágszár alsó részét oldalt zsinóros gombokkal látták el. (XXXVI. 2.) A háromszögletes, oldalt felcsapott szélü kalap már a XVIII. század derekától kezdve el volt terjedve (XXXII. 6, 7. XXXIII. 6, 9. XXXIV. 11, 13. XXXVI. 2, 67. 8.), előbb a katonaságnál s a kálvinista diákoknál, a nyolczvanas-kilenczvenes években pedig magyar ruhához is viselték; épen ebben az időtájban volt a legidomtalanabb (V. ö. XXXIV. 13.), a Peleskei Nótáriusként a divatos úrfinak
Mint malomkő, oly nagy kalap volt a fején,
Tarka barka tollból bokréta tetején,
Karimája volt majd hátának közepén.
Tarka barka tollból bokréta tetején,
Karimája volt majd hátának közepén.
VI. Pius 1782.ki bécsi látogatása óta divatba jöttek a nagy fehér kalapok;
A Pápának Bécsbe ez volt viselete,
Gavallérok között azolta kelete
Van ennek, s ala Pap (a la pape) az ő nevezete.
Gavallérok között azolta kelete
Van ennek, s ala Pap (a la pape) az ő nevezete.
Szintén II. József idejére esik az elől kemény bőr ernyővel ellátott könnyű sapka elterjedése (XXXVI. 1.), a mit káskét-nak, kaskétá-nak hivtak.
