A nemesség fegyverzete.
A nemesség fegyverzete.
Ezen egész időszak alatt a nemesség még mindig született katonának tekintette magát s bár a rendes sorezredeket egymás után állították föl, melyeknek megvolt az egyenruhájuk, a nemeségnél a fegyverviselés több volt egyszerü parádénál. Hiszen az itt tárgyalt időszak kezdete még összefolyt a dicsőséges harczokkal, melyekben a fölkelő nemesek életüket és vérüket áldozták Mária Teréziáért s ha a bécsi katonai körök rövidlátó politikája miatt a hiányos fölszerelésü utolsó nemesi fölkelés (1809.) hadi sikereket nem tudott is fölmutatni: a harczias erényeknek egy pár kiváló példáját itt is följegyezte a történelem. 1809 az a határpont, a meddig a magyar nemesnek hanem joga, hanem kötelessége is volt, hogy fegyvert tartson és viseljen. Nem is hiányzott a sárgarezes, tarsolyos fringia és a kovás flinta egy nemesi háznál sem. A fringiára rendesen Magyarország védasszonya, Száz Mária és a kettős kereszt volt bevésve, különösen Mária Terézia korától kezdve, de a régi kurucz FRINGIA föliratu s nappal, holddal és csillagokkal ellátott kardok sem mentek ki a közhasználatból, melyekhez a XVIII. század utolsó tizedei felé a kétfejű sasos kardpengék járultak, A markolata mindegyiknek kengyeles volt (67. 11. 68. 28. XXXVI. 3, 4.), a markolatfej kissé előrehajolt s úgy volt összekötve a kézfejvédő vassal, hogy egészben véve féltojásdad alakhoz lehet hasonítani. A sárgarezes fahüvely fekete vagy szironyos vörös bőrrel volt bevonva s csak a század vége felét erjednek el az aczélhüvelyü kardok. II. József korától a hivatalviselő nemességnél találjuk a két oldalt gyöngyházas és végén oroszlánfejes markolatu, de szintén kengyeles kardokat, ezeknek a hüvelye lombozatokkal díszített aranyos sárgaréz volt. A buzogány kiment a divatból, helyette a csákány és fokos terjedt el, a bocskoros nemeseknél pedig az ólmos bot; a csákánynak az 1809-ki nemesi fölkelésben kiváló szerep jutott, Napoleon büszke vérteseit épen a csákánynyal fölfegyverkezett nemesség tette pocsékká.
