A női öv.
A női öv.
A ruha összefűzése és gombolása, valamint a ruhaderék alkalmazása által az öv elvesztette régebbi jelentőségét; a XIV. század derekán inkább csak ékítmény volt, melynek semmi szerepe sem volt a köntös összefoglalásában. Nem is viselték a derékon, hanem a férfiakhoz hasonlóan a nők is a csipőre csúsztatták le s csak a század vége felé kötötték ismét a derékra, a mikor, mint Mária király runkelsteini s egyik martyianczi szent királyleány képe mutatja, elől középtájon lecsüngő s térdig érő vagy annál is hosszabb széles paszománt-féle szalaggal volt ellátva. (37. 3., 27. 13.) Rendszerint a közepén egy kerek boglárral kapcsolták össze (IX. B. 3.) s az előkelők gazdagon diszítették gyöngyökkel s ékkövekkel. (27. 9., 37.)*
Veleméri képetl. Rómer id. m. 16. l. III. t. és 18. l. IV. t. – Erzsébet eljegyeztetését l. a Kép. Kr. 70. levelén, közölte Millen. magy. tört. III. 107. l. – Henszlmann J. Lőcsének régiségei. VIII. t. 2. – Kassai reliefet l. Matlekovics S. Magyarorsz. közműv. állapota ezeréves fennállásakor. V. 441. és Czobor B. Magyarorsz. tört. emlékei az ezredéves orsz. kiáll. 8. füz. 147–148. – Heyden A. Die Tracht d. Kulturvlk. 98. 102, 108.
