Szászváros, sept. 7-kén.
Szászváros, sept. 7-kén.
Belügyminister parancsára épen működik a honvédeket egybeiró bizottmány. Sok helytt roszlelkű izgatások hintetnek az oláhok közé. A szék részéről még mind szolgáltatják most is a közelebbi törvényczikk által rótt ujonczokat. Az oláh távolról se higye, hogy mi igazságtalan hatalmat akarunk magunkhoz ragadni, s meg kell velök közvetőleg papjaik által értetni, mit a pesti lapokból csak ők nem olvasnak. Ha megismertettük őket alaposan nemzeti dicsőségünkkel, lehetetlen, hogy hozzánk ne közeledjenek.
Toborzás is volt városunkon, fölcsapott 21 egyén; szász vagy oláh közöttök nem volt. Kevés szám, s nálunk ezen méltán csudálkozhatik az, ki a tömérdek járdatapodó urficskákat a boltok előtt szivarozva ujságok után leskedlőni látja. Déván csaknem 200 felcsapott önkénytes van. Felelevenült arczú legény mindenik; csak posztó ruha nincs, pedig itt az idő hideg őszre jár, s a bolygó zsidó már Szebenben él vidékén dúl, s a maga előtt kibocsátott cholera székvárosunkban is mutatja teljhatalmú uraságát. A kormányszék megengedte városunkba az olly rég perelt második gyógyszertár ideiglenes kinyithatását.
Még várunk egy ezredbeli székelységet, kik a kevesektől ismert dicső pályát futandók.
Az elhirült székelyföldön rohan a legénység Kossuth-lovasnak. Udvarhelyt 300-at kell állítani, s kapitányuk Pálfi F. azt mondá, hogy már ezernél több jelentette magát. Éljenek!
A szászok itt Jellasichot éltetik, s a bitóvirág Unverrichtnek adakozásokat gyűjtenek más szászszékek példájára.
Egy szép hölgy e város magyar ajkú lelkes nőjeitől 264 frtot gyüjtött a honvédek fejérruhaneműire. Illy nők megértik aztán, mi az, midőn a férj oldalok mellett boldog lehetne, de kardot köt, s elvérzeni csatára megy.
Brúz Lajos.
