Horvátországból.
275Horvátországból.
Horvátországból a Közlöny azon érdekes tudósítást közli, miszerint augustus utósó napjaiban egy horvát küldöttség volt Bécsben, az ex-bán ellen panaszt emelni, mind ő felségénél, mind Ferencz Károly főhg és Zsófia főherczegasszonynál. Utóbbiaknak saját kivánatukra, a küldöttség egy emlékiratot adott át. Ő fölsége biztosította a küldöttséget, miszerint az ügy nem sokára jobb fordulatot veend. Latour azonban folyvást küldözget hadi szereket Horvátországba. Aug. 30-kán is 16 darab ágyú ment oda Grätzbő. Jellasich, mint Latour tábornoka f. h. 14-én szándékozik a háborút Magyarország ellen megkezdeni, 11 zászlóalj határőrrel, mellyek közt 4 begyakorlott, 7 pedig ujoncz. –
Reichenzer nevű mézeskalácsos statárium elé állíttatott mivel egy magar bankjegyet elfogadott.
– Fiuménak august 31-én a horvátok által lett megszállásáról minő jelentést tett az ottani kormányzó belügyministeriumunkhoz, a hivatalos rovatban olvasható. Mi e helytt a „Wiener Zeitung” osztrák kormánylapból is kivánunk némelly e tárgyra vonatkozó curiosumokat kiemelni.
A nevezett németlap september 5-kei száma külön rovat alá helyezi Magyarországot, külön pedig Fiumét, már mint Osterreichisches Küstenlandot; ez az egik curiosum, hogy ezen mi tengerpartunk hogyan változhatott egszerre osztrák birtokká! még különösebb az, hogy ugyanezen czikk tartalma szerint Bunyevácz Zágráb megyei alispán nem Austria számára, hanm ő felségének a horvát királynak nevében foglalta el Fiumét. De a mi legkülönösebb, az, hogy b. Jellasichnak kormánylapja az Agremer sem a horvát királyt, sem Austriát nem említi e foglalásnál. És igy azt Bunyevácz alispán úr aligha nem maga merényletére tevé, mi annál is inkább hihető, mert megbizott emberei még csak meghatalmazást sem tudtak felmutatni.
Valóban különös dolgok történnek most már a nap alatt.
Közel nyolcz százada, hogy a horvátnak külön királya nincs, hanem azt uralja, ki mint magyar király az ország integritásának fntartására a nép szeme láttára isten szabad ege alatt esküszik, s a ki mint fel kent magyar király azonnal a kapcsolt országoknak is királya egyszersmind. Mi még eddig semmi diplomaticai egyezkedésről nem vagyunk értesítve, minélfogva e két ország külön királyokat uralna. Sőt maga b. Jellasich is még minden manifestumában kimondá azt, hogy ők a magyar koronától elszakadni nem akarnak; annál meglepőbb tehát, hogy a zágrábi alispán egy diplomaticailag magyar birtokot elfoglal, és még ennél is meglepőbb az, hogy az osztrák lap a horvát király nevében a magyaroktól átvett ezen birtokon rögtön austriai territoriummá kerszteli. No ez ugyan könnyű módja az awquisitiónak! Illyen diplomaticai eljárást világ teremtése óta nem mutathat fel a historia.
Látjátok horvát testvéreink, mig mi veszekszünk egymás között, jő egy harmadik hatalom, az osztrák kormánynak hivatalos közlönye, és nem tudni, kinek parancsára, saját országának tulajdonítja azt, a min mi testvérek veszekedtünk. Igy van ez az aldunai csatázásunkkal is, mi ráczot, ő minket pusztít, és a szomszédban Mephistoként mosolyog az ármányos camarilla, hogy sikerült egymás ellen ingerelni bennünket, s hogy mig mi erőnket ekként fogyasztjuk, annál könnyebbben martalékául esünk gonosz fortélyának.
