Vallásos társulatok
Vallásos társulatok
Ezek után visszatérve a török hódoltságot közvetetlenül követő évek temesvári emlékeire és egyházi hagyományaira, mindenekelőtt a Krisztus keserves kínszenvedésének egyesületét kell kiemelnem, mint a kor vallásos szelleméből sarjadzott önsanyargató társulatot. A jezsuiták naplója „Congregatio Agoniae” néven örökíti meg az egyesület fönnállását. Ájtatosságukat nagypénteken délután 2 órakor a jezsuiták templomában kezdték litániával és szentségkitétellel. Onnan más templomokba mentek úrkoporsót látogatni. Fekete vezeklő kámzsát viseltek, melyből csak a szemük látszott ki és a meztelen hátuk. Nagy néptömeg kísérte őket, midőn az utczákon végigvonultak s a Megváltó példájára nehéz fakeresztet hordoztak vállukon. Sokszor 10–12 ilyen vezeklő lépdelt egymásután, korbácscsal, kötéllel csapdosván mezítelen testüket. Suhancz gyerekek meleg vizet vittek utánuk edényekben, hogy lemossák róluk a megaludt vért. Az ízléstelen látványosságot 1732-ben szűntette meg a püspök. – Az önsanyargatókon kívül 1720–1724-ben még két vallásos társulat volt Temesvárott: a Szeplőtlen Szent-Szűzről nevezett egyesület (Congregatio Immaculatae Conceptionis), melynek czélja volt a jó hírnév védelme, rágalmazó ráfogások és becsületsértő támadások ellen, továbbá a keresztény erények gyakorlása s a szegények és fogságban szenvedők segítése; a másik társulat volt a Nepomuki-Szent-János társulata. Ezt a bosnyák barátok 1721-ben alapítottak az adminisztráczió cseh hivatalnokainak sürgetésére, mikor Nepomuki János még nem is volt kanonizálva. A szent tiszteletére kőszobrot állítottak a templomuk előtti téren (forum militare) s 1724-ben az adminisztráczió fölterjesztést tett a felséghez, hogy Nep. Szent-János a Temesi-Bánság védőszentjévé nyilváníttassék. Kérelmüket III. Károly 1726-ban teljesíté, a mihez azután Nádasdy László csanádi püspök is hozzájárult.
Miután a jezsuiták 1718 április 7-én templomukat átvették, késedelem nélkül hozzáláttak annak restaurálásához. Belső berendezését is felújították. Három oltár volt benne: Nagy-Boldogasszony főoltára, Xav. Szent-Ferencz oltára és Szent-Mihály oltára. Ezenkívül volt még két olajfestésű kép: a Segítő-Boldogasszony képe és Szent-Anna képe. 1727 május 3-án a Megváltó Szent-keresztjének kristályüvegbe zárt s pápai bullával hitelesített egy részecskéjét ajándékozta a templomnak Soro tábornok. A templom alatti kriptába az első halottat 1720 április 22-én temették. Összesen 70 halott alussza ott örök álmát. Közöttük van Falkenstein Albert püspök és Solderer Péter városbiró. Megjegyzendő, hogy a jezsuiták temploma és háza menedékhelyi kiváltsággal (jus asyli) volt felruházva. Az atyák befogadták a menedéket keresőket és elrejtették őket.
