Társasélet
73Társasélet
Temesvár akkori kezdetleges társasélete jóformán a jezsuiták házának körére szorítkozott. Misszióházuk középpontja volt az úri társaságnak, azaz tulajdonképpen ingyenes szállója, vendéglője, étkezője s kaszinója volt nemcsak a temesvári világi és katonai notabilitásoknak, a helybeli és vidéki papságnak, hanem a külső kerületekből kocsival, lóval és cselédséggel beránduló tisztviselőknek és külföldi kereskedőknek is. A jezsuita atyák megragadtak minden kinálkozó alkalmat vendégszeretetük nyilvánítására. Jó úri asztalt, ízletes konyhát tartottak. Nemcsak a fráterek, de az áldozárok is kötelesek voltak évenként legalább egyszer, alázatosságuk tanusítására, házról-házra alamizsnát koledálni a városban. A fűszert és az értékesebb élelmiczikkeket Budán, a zöldségfélét a környékbeli falvakban, Szent-Andráson, Freidorfon és Gyarmatán vásárolták. Pinczéjük dúsan el volt látva pozsonyi és budai borokkal, melyek évente hajón érkeztek Pancsovára, onnan pedig tengelyen szállította be egy frater Temesvárra. Két kertjük és két nyaralójuk volt: az egyik a Majorokban, a másik a Basakútnál. Ez utóbbi volt a díszkert. Kívül esett az ú. n. forforosi (Jenő herczeg) kapun s tágas, szellős és árnyékos területen mintegy negyedórányira feküdt a vártól. Volt ott halastó és berendezett nyaraló lombos fák alatt, középütt egy régi kúttal, melynek friss vize páratlan volt Temesvárott. Kora tavasztól késő őszig ezekbe a kertekbe, jártak ki a jezsuiták üdülni. Ott fogadták vendégeiket, ott tartották majális mulatságaikat s játsztak „piramidli” tekejátékot. Szórakozásaikra hivatalos volt a város színe-java. Különösen népszerűek voltak farsangi estélyeik. Ilyenkor a tanulóifjak színielőadásokat mutattak be a vendégeknek s tréfás szavalatokkal mulattatták a közönséget. A majálist olykor künn rendezték a „császári élelmezési malomnál”, mely jó távolra eshetett a várostól, minthogy a meghívott főurak és polgárok kocsikon tették meg ezt a kirándulást.
Szép emléket hagytak a jezsuiták maguk után a temesvári gimnázium fölállításával. Nyolcz esztendőre a visszafoglalás után kezükbe vették a délvidéki ifjúság nagyfontosságú nevelési ügyét. 164 éves szellemi sötétség után ők gyujtották meg Temesvárott a keresztény műveltség alapismereteinek fáklyáját. Gimnáziumuk, vagy mint akkor nevezték: latin iskolájuk 1725 nov. 6-án nyílt meg. Később fölépült a jezsuiták új rendháza (a mai papnevelő intézetnek első emelete).
