A felszabadító háború.
A felszabadító háború.
Az 1683-ban megkezdődött hosszú felszabadító háború következtében a török uralmat lépésről lépésre visszaszorították, de Somogy vármegye területére csak Budavár visszafoglalása után léptek a diadalmas keresztény hadak.
Ez a három év a törökök részéről folytonos hadikészülődések között telt el. De bármily óvatosak voltak is a török őrségek, egy Probencz nevű embernek sikerült 1684-ben belopódznia Szigetvárra, hol a puskaporos tornyot felrobbantotta. Ez az eset rendkívül körültekintővé tette a törököt, de a bukást már többé nem kerülhette el.
Buda elfoglalása után (1686 szept. 2-án) Károly lotharingiai herczeg a török nagyvezér üldözésére sietett, a ki látva, hogy Budát nem mentheti fel, Eszék felé igyekezett hadaival. Károly herczeg szept. 6-án indult Eszékre, míg seregének egy része, Lajos badeni őrgróf vezérlete alatt, Kaposvárt foglalta el (Millenn. Tört. VII. 454.). Innen hadaival Barcs felé vonult, majd a Dráva partján fekvő, ma már ismeretlen, Gerencse nevű falunál foglalt állást, azzal a szándékkal, hogy Szigetvárt ostrom alá veszi; de midőn a vár közelébe vezette hadait és jól szemügyre vette az erősséget, belátta, hogy annak megvételére az ő hadereje nem elég; továbbvonult tehát Pécs felé és jelentést tett a bécsi udvarnak, megjegyezvén, hogy Szigetvár ostromához legalább 10.000 ember és sok ostromágyú szükséges.
Az egyik magyar csapatvezér, Makár János, a ki szept. havában 3000 főből álló hadával Kapronczáról Pécs felé vonult, útközben Szigetvárnál összeütközött egy tatár csapattal, melyet szétvert s legnagyobbrészt levágott. A szorongatott tatárok segítségére a szigetvári bég is kitört Szigetvárból, de Makár szétszórta a török hadat is és zászlaját összetörte (Németh Béla 311.).
Pécs bevétele után (okt. 14) Lajos bádeni őrgróf arról értesült, hogy a tatár khán, nagyobb török-tatár csapattal Szigetvár és Kanizsa védelmére indul. A khán hadainak feltartóztatása czéljából Thüringen, 1686 decz. 19-én, 500 gyalogossal és 200 lovassal Szigetvár alá vonult és a várost éjjel meglepte. A városban mintegy 300 épület állott megrakva élelemmel a tatárok számára. Ezeket a császáriak felgyujtották és az élelmikészletet megsemmisítették. A város csaknem teljesen leégett, két malom kivételével, melyeket Thüringen utólag felgyujtatott, hogy a tatárok számára Szigetvárott búzát ne őrölhessenek.
1687 máj. 19-én a császáriak újból megtámadták Szigetvárt. A harczban – Zeiler szerint – 40 török és 8 császári esett el. Elhajtottak azonban 400 ökröt és igen sok bárányt.
