A drinápolyi békekötés következménye.
A drinápolyi békekötés következménye.
Hosszas tárgyalások után, 1568-ban Drinápolyban nyolcz évre megkötötték a békét, melyet azután évről évre meghosszabbítottak. Így azután 25 éven át megszünt ugyan a hivatalos háború, de a két uralkodó alattvalói között, különösen a végeken, szakadatlanul folyt a harcz, az öldöklés.
Somogy a drinápolyi békével teljesen elveszett Miksára nézve. A vármegyei közigazgatás megszünt, a tisztviselők biztosabb helyre, leginkább Zala vármegyébe menekültek. 1556-tól Báthori András Bonaventura, Babócsa várának ura, viselte a főispáni méltóságot, de 1566-ban, Kanizsánál történt halála után, a főispáni állás betöltetlen maradt. Utóbb, az 1576–1584. években, névleg az elhalt 456Báthori András testvére: Báthori Miklós volt a vármegye főispánja, de ő, a ki Ecsed várában lakott, sokkal távolabb élt a vármegyétől, semhogy annak sorsára befolyhatott volna. (gr. Károlyi Oklt. III. 402. – Századok 1869. 21.).
A török nem elégedvén meg azzal, hogy a Rinya vizén túl fekvő helységeket is lassanként behódoltatta, minduntalan betört a királyi területre. 1575-ben virágvasárnapján Kanizsánál 3000 török gyűlt össze, de csakhamar visszavonult, és 400 embert hurczolt Kanizsa környékéről rabságba. Május havában különös kegyetlenséggel folyt a pusztítás. A török megrohanta és feldúlta Bolhás és Bize községeket, s innen és Zalából 60 lovat, 400 szarvasmarhát és 50 jobbágyot hajtott el (Mill. Tört. V. 424.). Később egy csapat a zalamegyei Szent-György-vásárt támadta meg, egy másik pedig Marczaliból öt embert hajtott el. A szigeti, koppányi és mohácsi bégek meg Kanizsán túl, a Mura vidékét dúlták, számos községet felperzseltek és ezernyi sokaságot, tömérdek marhát hajtottak el.
E rettenetes állapotokat legsúlyosabban a földhözragadt jobbágyság sínylette meg. A Rinyától nyugatra eső falvak, melyeket az előző évtizedek harczai megkíméltek, most sorra elpusztultak.
