Zobori kolostor birtokai.
Zobori kolostor birtokai.
1109-ben, a cseh Szvatopluk fegyvertársa, a kis morva Ottó, tűzzel-vassal pusztította Nyitra vidékét. Ezen alkalommal, úgy látszik, a zobori apátság alapító-oklevele is a lángok martaléka lett. Mikor tehát Ottó az országból kitakarodott, Gottfried zobori apát azon kérelemmel járult Kálmán király elé, hogy a kolostor javairól határjárást tartasson. Kálmán ezen fontos ügyet Moysra, a nyitrai főispánra bízta, ki viszont Kaifás Péter nevű curialis comest, mai nyelven szólva alispánt küldte ki a határjárás megejtésére.
A nagyérdekű határjáró-oklevél, melyet IV. Béla egy 1249-iki átiratából ismerünk, a következő birtokokat sorolja fel: Első birtok volt Mocsonok, mely Üreghig terjedt. A kolostorhoz tartozott még, részben kisebb-nagyobb földterülettel: Bolleráz (ma tán Csápor), Durada egész Búsfalváig, Vecse egész határa Reza-hegyig s az ott lévő halastó, Hosszúfalu, Királyi, Baze vagyis Bajcs, Köpösd, Hetmény egész Tormosig, Farkasd, Negyed, Topezán, Boencza (felerészben a galgóczi várnagygyal), Kaplath, Wogyerad, Madunicz, Bin (Vörösvár), Atrak, Rattnócz, Bohunicz, Pozsonymegyéből Gány és Nyék, Szilád, Bresztovány, Nagy-Kosztolány, Zeli, Próna, Terbistye, melyet Nyitra városával közösen birtak, Turóczból Kosztilyesztye és Stubnya, Hontból Maróth, Kolon, Család, Zakol egész Csatárig, hol 4 ekényi földjük volt, Ghimes, Elefánt, Zsére, Malánta 4 ekényi földdel, Lapas, Emőke, Néver egy-egy ekényi földdel, Pográny és az ottani szőlők, melyeket a parasztokkal közösen birtokoltak, Goron két ekényi földdel, Kér, Szőllős, Völcs, hol közös erdejök volt „a Prudas provincziával és három sziget Torozmal és Syrinc”, Kurth a Nyitra partján, Czabaj, Imecs, Tavarnok, Vecse, hol Szolgagyőrrel birtokoltak közösen.
Magának a monostornak határát képezte egy forrás, mely Narathnak neveztetik s melyről az Akasztófa-hegyre egy út vezet. Ezt a forrást a várbeliekkel közösen használták, a hegynek pedig kétharmadrésze az övék volt, annak egészen a nyitrai szigetig terjedő lejtőjével egyetemben. Innen bizonynyal a várost övező réteken vezetett a határ Csermányig, hol jobbra fordult Csápor felé s innen Sarluskán és Darázsin keresztül vezetett az úgynevezett Nyúl-hegyig és a hegyháton vissza, egész Nyitráig. A keleti oldalon a határ Gerencsérig, az északin le egész Elefántig terjedt. (O. L. D. O. 10.)
Láthatjuk ebből, holott számos helynévre ma már rá nem ismerünk, hogy a megyének úgyszólván javarészében a zobori konvent volt a főbirtokosa. Ez lehetett oka annak, hogy midőn Kálmán a püspökséget megalapította, annak a megye területén, úgyszólván, alig adhatott birtokokat.
A kolostor a királyi adományon kivül magánosoktól is szép adományokban részesült. Így III. Béla 1185-ben megerősítette Csanád özvegyének 538végintézkedését, mely szerint Sárfő nevű birtokát a konventnek adta. (W. VI. 151.) 1349-ben pedig Csanád esztergomi érsek emlékezett meg az ősi monostorról. Neki adományozta ugyanis a nyitrai tizedszedő kerületből a következő falvak tizedeit: Negyed, Mocsonok, Dojnicz, Vedrőd, Trebete, Krakován, Osztrov, Radosnafő, Apáti, Livina, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Udvarnok, Racsics, Osztruhán, Dobratok, „Apathy juxta Rooymacz”, Darázsi, Monostoralljafalu (Elefánt mellett), Vendég, Sysso, Kolon és Kartholcz. A konvent viszont hála fejében az érseknek engedte át Kér nevű földjét, egy B. Kelemen pápa tiszteletére emelt kőtemplommal együtt és a nyárhídi vámot. (Primási lt.)
A konvent különben előnyös cserék útján is gazdagodott. Péter zobori apát 1301-ben Prasnicze nevű földet, mely a kolostori birtokok komplexumától távolabb esett s nehezen volt mívelhető, elcserélte Gergely comesnek, Ladomér fiának, kedvezőbb fekvésű, Preznolcs nevű földjével (Mon. Eccl. Strig. II. 491.) 1336-ban pedig Tamás apát, Vörös Tamás csejtei várnagygyal és Orros Miklós honti főispánnal lépett cserére. Emezek kapták Hetményt Galgócz vidékén, a konvent pedig a birtokaival határos Kisőr nevű földet. (O. lt. Tabl. Oszt. Act. Most. 130–22.) 1340-ben meg Livinai Tamással egyezkedett ki Livina határai fölött. (O. L. D. O. 3300.) A XIV. század végső éveiben hirtelen hanyatlásnak indult a zobori monostor. Javait egymásután eladogatta és elzálogosította. Már 1294-ben Domokos apát kénytelen volt egy Bajmócz mellett fekvő birtokot Divéki Istvánnak eladni. 1340-ben Léva, mely a konventté volt, már mint önálló rendelkezésű város jelentkezik. 1378-ban pedig Apáti községet zálogosította el a konvent húsz márkáért a Welcsiczi testvéreknek. (O. L. D. O. 6538.)
