Faáruk.

Full text search

Faáruk.
Meglehetősen élénk volt a fiumei kikötő akkori forgalma faárukban is, noha jelentőségre nézve nem közelité meg sem a vas-, sem a bőrforgalmat. E fanemüeket tulnyomó részben a közeli horvát partvidéki erdőségek szolgáltatták, nevezetesen a Frangepánok hreljini uradalma. A fát onnan a fiumei kereskedők megrendelésére a buccarii öbölhöz szállították, a buccarizzai kikötőbe, a honnan bárkákon vitték Fiuméba. Kisebb mennyiségek Grobnikból, Castuából s a közeli Sejanéból kerültek Fiuméba a prelukai kikötőn át. A fa részint feldolgozott állapotban jutott a városba, részint pedig a fiumei fürészmalmok dolgozták fel, melyeket többször találunk emlitve.
E forgalomban a következő faáruk (lignamina) szerepelnek: deszkák (assides v. tabulae seccaticiae), gerendák (trabes); palánk v. vastag deszka (planchoni). Ezeken kivül keresett czikket képeztek a hosszu gályaevezők (remi a galea).
Ez áruk minőségéről és áráról a következőket találjuk följegyezve: a deszkák normális hosszasága 8–8 láb; fix áruk 100 darabonkint 20 lira (darabja tehát egyre-másra 4 soldó); kivételesen 4 arany vagyis 24 lira. A gerendák 4, 4 1/2, 5 és 6 öl hosszuak. Áruk eszerint változik: rendesen fél lirát lehet számitani öle után; igy a négy öles gerenda 2 lira, a hat öles 3 lira értékü. Nagyobb becsben állanak a planchonok (palánk deszka ?). Hosszaságuak 4 és 5 öl között váltakozik. Értékük ölenkint 1 lira (kétszerannyi mint a gerendáé), tehát a hoszszaság szerint darabja 4–5 lira.
A faforgalom nem képviselt nagy értéket. Jellemző erre nézve, hogy a fánál már nem aranyokban, hanem lirákban számítanak. A legnagyobb kötés 394 liráról szól. Mindazáltal a forgalom e czikkben igen kiterjedt volt. A faneműek Fiuméból három irányban kerültek kivitelre, még pedig első sorban a velenczei Isztria és a fával soha be nem telő Velencze felé. Csak másodsorban következik a pápai állam partvidéke, ez után pedig Dalmáczia. Forrásunkban a következő helyek szerepelnek, mint a fiumei fapiacz fogyasztói: Pola, Parenzo, Capodistria, 223Trieszt, Velencze; Ancona, Pesaro, Fermo, Ortona, Macerata; Arbe, Curzola, Zára. Végül a görögországi Patras.
A gályaevezők csaknem kizárólag a velenczei hajóhad számára készültek. A jobb minőség egy látszik juharfából (acero), a közönségesebb bükkfából való volt. Hosszaságuk 5 1/2 és 6 öl (passus) között váltakozott. A rövidebbekért száz darabja után 14–15–16 aranyat fizettek, a hosszabbakért 18-at. A rendes szállitmányok többnyire 1000 darabból állottak. A velenczeiek azonban csak válogatott minőséget fogadtak el: a kiválasztás rendszerint a tengerparton történt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi