Bőrök.
Bőrök.
Fiume középkori kereskedelmében kiváló helyet foglalnak el a német marhabőrök (coria alemanna v. teutonica; pelles magnae de Allemannia: cruda coria; teutonica coria bona et mercimonialia). Alapos okunk van föltenni, hogy ez általánosan bevett elnevezés alatt magyar állatbőrök is kerültek Fiumén át forgalomba.
E bőröket a fiumei kereskedők csaknem kizárólagosan Laibachból importálták. Hogy pedig e réven magyar bőrök is kerülhettek Fiuméba, azt valószinüvé teszi III. Frigyes császárnak egy ezenkori rendelete, melyben meghagyja Krajna kormányának: intézkedjék az iránt, hogy Laibach városa falai körül szabad gyeptérség maradjon, hol a magyarok és más kereskedők marháikat legeltethessék.
A bőrök mértékegységeül hol a bál, hol a mázsa szerepel. A bál súlya változó: 125–135–140 fiumei öreg font; egyre-másra tiz darabot foglal magában. Értéke váltakozva.: 5 1/2, 5 3/4, 6 és 7 arany. A mázsa (100 font) értéke 4, 4 1/4, 4 1/2 arany között ingadozik. Egy esetben a bőr darabját 95 soldóval, más esetben 116 soldóval látjuk számítva.
Kisebb bőrök, mint birka-, bárány- és kecskebőrök Dalmácziából (Trauból és Vegliából) meg a közvetlen szomszéd Castuából kerültek forgalomba. A kecskebőr darabja 24 soldó, a kos- és ürübőré 14 soldó értéket képviselt.
