Zsolt 92
Zsolt 92
Zsolt 92.1
(Zsoltár, szombati ének.)
Zsolt 92.2
Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
Zsolt 92.3
reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet,
Zsolt 92.4
tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.
Zsolt 92.5
Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok:
Zsolt 92.6
„Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!”
Zsolt 92.7
Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha.
Zsolt 92.8
A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,
Zsolt 92.9
de te fölséges vagy örökkén-örökké.
Zsolt 92.10
Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz.
Zsolt 92.11
Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.
Zsolt 92.12
Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.
Zsolt 92.13
Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.
Zsolt 92.14
Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.
Zsolt 92.15
Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,
Zsolt 92.16
hogy hirdessék: „Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!”
