Zsolt. 92
Zsolt. 92
Zsolt. 92.1
Zsoltár, ének szombat napra.
Zsolt. 92.2
Jó dolog * dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Zsolt. 92.3
Hirdetni jó reggel a * te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Zsolt. 92.4
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Zsolt. 92.5
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Zsolt. 92.6
Mely nagyok Uram a * te műveid, igen mélységesek a + te gondolataid!
Zsolt. 92.7
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Zsolt. 92.8
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, * mindörökké elveszszenek ők;
Zsolt. 92.9
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Zsolt. 92.10
Mert ímé, a te ellenségeid * elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Zsolt. 92.11
De magasra növeszted az * én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó + olajjal.
Zsolt. 92.12
És legeltetem * szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Zsolt. 92.13
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a * Libánonon.
Zsolt. 92.14
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban * virágzanak.
Zsolt. 92.15
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Zsolt. 92.16
Hogy hirdessék, hogy igazságos az * Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
