A KÖZIGAZGATÁS ÉS AZ EGYESÜLETEK SZEREPE A KÖZÉLETBEN
822A KÖZIGAZGATÁS ÉS AZ EGYESÜLETEK SZEREPE
A KÖZÉLETBEN
A KÖZÉLETBEN
A bíró-, a képviselő- és az elöljáró-választás fontos eseménye volt a falunak. A néprajzi kutatás a falusi közigazgatás különböző szintű tisztségviselőinek részletekbe menő ismertetése mellett azonban kevés figyelmet fordított magának az eseménysornak, a hozzá kapcsolódó szokásoknak a rögzítésére, így részletesen csak egy településről, Átányból (Heves m.) ismerjük a lefolyását. Minden választott tisztségre három jelöltet állítottak, akik között erőteljes vetélkedés folyt, amit korteszolásnak neveztek. A jelöltek listáját a képviselő-testület jelölőbizottsága állította össze, de a szolgabíró hagyta jóvá. A jelölt kiválasztódása, megfigyelése már az iskola befejezésével megkezdődött, amelyre a templomban tartott nyilvános vizsga nyújtott lehetőséget. Ezt követően a legény a legénybandákban mutathatta meg a falu számára vezetői képességeit, majd meg kellett házasodnia, és amikor elérte a 30–35 éves kort, akkor már szóba kerülhetett a kipróbálása.
A rendszerint szüret után, novemberben tartott választás idejét néhány nappal korábban a kisbíró dobolta ki a piacon. Már hónapokkal a választás előtt megkezdődött a vetélkedés, amelynek fontos része volt a szavazásra jogosultak itatása, illetve ezáltal a közösség kisebb csoportjaiban meghatározó súlyú vezető személyiségek megnyerése. Az ital elfogadása nem jelentett elkötelezettséget a választó számára, több jelölt kínálását is elfogadhatta. Az italfizetés lényegében hagyományosan elfogadott nevezési díj volt, amit a választók minden jelölttől elvárhattak. Aki másféle kínálással – például étellel – próbálkozott, a korrumpálás szándékának gyanújába keveredett.
A jelöltek megjelenése kötelező volt a nyilvános szavazáson, ahol a jegyző egyenként kikiáltotta a jelöltek nevét. Az elfogadás vagy elutasítás helyeslést, igenlést vagy nemtetszést kifejező közfelkiáltással történt. Ha ez nem volt egyértelmű, a szavazásra jogosultak kézfeltartással fejezték ki választásukat. A számlálást a választást vezető jegyző folytatta le. A választás után az új testület áldomást ivott a kocsmában (Fél E.–Hofer T. 1969b: 330–333).
Az elöljáróság megválasztását a községi személyzet, éjjeliőrök, pásztorok, csőszök megválasztása követte. Ezen feladatkörök ellátói a község szegényebb, földdel nem rendelkező lakosai közül kerültek ki. A nagyobb lélekszámú falvak, mezővárosok további kisebb egységekre, városrészekre, tizedekre, utcákra tagolódtak, amelyeknek szintén megvolt a maguk önigazgatása. Erről a településen belüli alsóbb szintű önigazgatásról Szék községben (Doboka m.) sikerült a legrészletesebb képet megragadnia a néprajzi kutatásnak. A területi alapon – utca – létrejött igazgatási szerv maga az utcagyűlés volt, amely az utca közvagyona felől rendelkezett. Ilyen gyűléseket az év bizonyos jeles napjaihoz közeli vasárnapokon tartottak. Az utcagazdát (fertálykapitányt, utcaelnököt) Szent György-nap táján választották, megbízatása 3 évre szólt. Nála állott az utcakassza, amelyben az utcának járó bérekből származó bevételeket őrizte, az utca alkalmazottait – 2 polgár vagy utcaszolga, 2 bakter – fizette stb. Szék község mindhárom utcája még tovább oszlott két-két tizedre (alsó- és felsőtized), amelynek élén az önként jelentkezőkből választott tizedesek álltak. A tizedesek 823osztották szét a tizedre eső közmunkát a lakosok között, de a temetésekre szóló meghívás is tízesek szerint történt. A temetési táblát mindig a tizedes indította el, és az megfelelő szöveggel kísérve házról házra járt, majd a végén a tizedeshez érkezett vissza (Kós K. 1980: 465–469).
Elsősorban a homogén vagy túlnyomóan református vallású falvakra, mezővárosokra volt jellemző a 18. század végéig, hogy – mivel a település lakói és a református egyházközség tagjai és választói ugyanazok voltak – a városi tanácsot és az eklézsia konzisztóriumát jobbára ugyanazok a személyek alkották.
21. térkép. A dobolással kihirdetett közlemények színterei a faluban. Átány (Heves vm.)
1 = a dobolás hagyományos helyei, 2 = az első világháború után rendszeresített helyek
824A községi elöljáróságéhoz hasonló módon zajlott le a község lakosságának másmás részét felölelő autonóm gazdasági közösségek vezetőinek megválasztása. (A gazdasági társulásokról, testületekről hosszabb tanulmány szól a jelen kötetben.) Ezekben a választási ceremóniákban azonban nagy szerepet kapott a közös étkezés, az úgynevezett gazdasági evés, amely rendszeres ismétlődésével a gazdatársakat érzelmi közösséggé is formálta. A gazdasági evés ilyen szerepe a tsz zárszámadó közgyűlések lakomáiban, vadásztársaságok, horgászegyesületek közgyűléseiben is tovább élt (Földes L. 1962: 55; Varga Gy. 1976: 168; Tagányi Z. 1978: 373).
A 19. század utolsó évtizedétől a köz- és társasági élet szervezésében egyre nagyobb szerephez jutottak a különféle polgári, társas- és olvasókörök, illetve egyletek. Legtöbbjük rendelkezett valamilyen saját vagy bérelt helyiséggel az összejövetelek céljára, rendszerint közösen járattak újságot, nemegyszer kisebb saját könyvtáruk is volt. Feladatuknak tekintették bálok, műsoros estek szervezését is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
