ÉLETUTAK A ROKON TUDOMÁNYOKBAN
ÉLETUTAK A ROKON TUDOMÁNYOKBAN
Nyilvánvaló, hogy a családtörténeti megközelítés a néprajzban összefügg a történettudományban kifejlesztett családtörténeti kutatásokkal, amelyek egy része genealógiai indíttatású (Baán K. 1984), egy más része pedig a társadalomtörténetben és az oral history módszerekkel is dolgozó munkákban ölt testet. A hazai történettudomány kevesebb figyelmet szentelt paraszti életutak és családtörténetek vizsgálatának; ennek oka lehet a források viszonylagos szegényessége vagy az, hogy ezt főként a néprajz illetékességi körének tartják. Nálunk még nem született olyan feldolgozás, mint amit Arthur Imhof (1992) egy észak-hesseni parasztgazda életéről és családjáról írt, vagy Carlo Ginzburgé (1991), aki egy 16. századi itáliai molnár világképét az inkvizíciós perek jegyzőkönyvei alapján rekonstruálta. Tóth Zoltán egy szekszárdi kádármester hagyatéki és árvaszéki anyaga alapján írt alapos elemzést (1977, 1989), noha őt az életútba ágyazottan inkább az életmód foglalkoztatta. Szent-Iványi István (1992) a társadalomtörténet és a társadalomnéprajz módszereivel elemezte azokat a családi stratégiákat, amelyeket egy 19. századi szegedi kőműves polgár, Kováts István (Egy szegény pórfiú önéletrajza c. írását Bálint Sándor gondozta) követett: a tudatos tervezésben, a kései házasodásban és az érzelmi visszafogottságban egy „malthusiánus modell” érvényesülését mutatta ki. A történeti életútkutatás interjúkkal, egyéni életutak rekonstruálásával próbál meg fényt deríteni arra, hogy a kutatott társadalmi rétegek életét hogyan befolyásolták történelmi események, illetve hogy a történelemben milyen szerepet játszottak egyének. Ebben a megközelítésben (amit oral history módszernek is neveznek) természetesen helye van a szubjektivitásnak, s ezzel együtt nagy szükség van a forráskritikára is.
A néprajz és a történettudomány mellett az antropológia is dolgozott ki módszereket 769az élettörténetek elemzésére. A hallatlanul gazdag nemzetközi antropológiai életrajzi irodalomnak, valamint az elemzési módszereknek sokat idézett összefoglalását adja a Langness–Frank szerzőpáros könyve (1981). Nálunk is nagy hatású volt az amerikai antropológus Oscar Lewis munkássága, aki mexikóvárosi családok életét tanulmányozta, s közben egyre részletesebb életrajzi elbeszéléseket vett föl, amelyeket irodalmilag is nagyra értékelt módon közölt. Sánchez gyermekei (1963; 1969) című könyve egységes egésszé szerkesztett, kérdésekkel irányított életrajzi beszélgetésekből született; ezt követte a folytatás, a Halál a Sánchez családban (1972). Az ő megközelítése a „szegénység kultúrájá”-nak felszínre hozatalát célozta, miközben a túl érzelmes és a sokkolóan durva megközelítést egyaránt igyekezett elkerülni. Az antropológiai oral history módszerével dolgozott Theodore Rosengarten (1979), aki egy jó emlékezetű, idős fekete bőrű mezőgazdasági munkás élettörténetéből formált dokumentumregényt. Hasonló, a néprajz, az irodalom és a szociográfia módszereit egyaránt hasznosító könyveket nálunk főként Csalog Zsolt írt; közülük kiemelkedik a Parasztregény, egy tiszaroffi parasztasszony elbeszéléseinek sűrített, és a második kiadásban sok társadalomtörténeti, folklorisztikai kérdést elemző tanulmánnyal kísért változata (1985). Antropológusként dolgozott Cserépfalun Huseby Éva, aki a vizsgált falu identitástudatának összetevőit keresve az élettörténetekre is kiterjesztette figyelmét; egy csokorra valót három nemzedékre bontva közölt belőlük (1983), majd egyet elemzett is (1988).
A szociológiai életútkutatás kezdeteit rendszerint ahhoz a klasszikus monográfiához kötik, amelyet W. I. Thomas és Florian Znaniecki írt az Amerikába kivándorolt lengyel parasztokról (1918–1920). A biográfiainak nevezett módszerrel ezt követően Znaniecki nyomán Lengyelországban értek el nagy teljesítményeket. A szerteágazó nemzetközi szakirodalmat nálunk többen is áttekintették (Róbert P. 1982; Becskeházy A. 1991). A szociológiai életútkutatást leginkább a mobilitás-kutatásokban használták (Andorka R. 1982, különösen 123–136), abból a meggondolásból, hogy a mobilitásvizsgálatok statikus jellege áthidalható legyen, és két adott állapot közötti átmenetek is érzékelhetők legyenek. Ennek érdekében azonos vagy közeli években születettek kohorszainak társadalmi mobilitását, munkaerőpiaci folyamatait és más jellemzőit, főként az intézményes oldalakat vizsgálják meg (Ferge Zs. 1984). Magyarországon Molnár László (1981; 1984) az életrajzi és a demográfiai módszerek együttes alkalmazásával elemezte a munka szerepét a nők életútjában, felhasználva a néprajzban összegyűjtött életrajzi elbeszélések tanulságait is. 1972-ben újságírók és szociológusok összefogásával zajlott le a „sikeres életek” pályázat; a beküldött kb. ezer élettörténet egy részét riport formában kötetben is közölték, a teljes anyagot szociológus dolgozta fel (Szemes P. 1974; Márkus Mária 1974). Tóth Olga (1990, 1992, 1993) később részben erre az anyagra, részben saját felvételekre építve vizsgálta a házasodásnak és a gyermekvállalásnak az életútban betöltött szerepét. A szociológiai életútkutatás az egyének életének különböző életkorokban bekövetkezett átmeneteit, ezek időzítését és egymásutániságát állítja a vizsgálódás középpontjába, miközben a vizsgált egyéni életutak egymással és a családi ciklussal való fogaskerékszerű összekapcsolódását is kutatja, és tekintetbe veszi azt, hogy megkülönböztethető az egyéni, a családi, az ipari és a történeti idő dimenziója az életút folyamán (Nagy Beáta 1995).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
