A PARASZTI POLGÁROSODÁS
A PARASZTI POLGÁROSODÁS
A „nép” és a „paraszt” fogalmának tisztázásából következően figyelmet kapott a paraszti társadalmi viszonyok átalakulása az árutermelés kibontakozásával. A tudományközi együttműködés igényes példájaként született meg Balogh István (1965a; 1965b) áttekintése a gazdálkodás és művelődési viszonyok változásáról, s Katona Imréé (1965) a bérmunkaformákat vállalókról a kapitalizmus kiépülésének időszakában.
Alapos, a falumonográfiák elmélyültségét elérő tanulmányok születtek a mezővárosok és agrárvárosok társadalmi képéről a kapitalizálódás időszakában (Hofer T.–Kisbán E.–Kaposvári Gy. 1974; Kocsis Gy. 1987, 1995; Örsi J. 1990; Szilágyi Miklós 1995b).
Még átfogóbb az érvényessége azoknak a kutatásoknak, amelyek a már felgyűjtött néprajzi anyag történeti-társadalmi értékelését végezték el a fejlődési perspektívák érzékeltetésével.
Azt, hogy jobbágyok is szívesen vállalták a polgár minősítést már a 16. században, mintegy a mezővárosi gazdákkal egy szintre kerülve legalábbis a megnevezésben, Takács Lajos (1978) bizonyította. A független „polgári” egzisztencia lehetőségét végül az úrbérrendezés teremtette meg a volt jobbágyok tömegei számára a 19. század második felében, amikor a kiépülő gyáripar, vasútrendszer és a mindent behálózó kereskedelem fokozatosan elérte az ország legeldugottabb vidékeit, kikényszerítette a piaccal, a városi-ipari kínálattal való szembenézést. A szakszerűbb néprajzi anyaggyűjtés éppen ebben az időben vette kezdetét, s a felhalmozott tárgyak és ismeretek eltérő következtetésekre vezették a kutatókat a változások irányát, a kialakuló új életstratégiák értékelését tekintve.
A folyamat ellentmondásosságát hangsúlyozta Hoffmann Tamás (1969; 1975: 365–383), a termelékenyebb termelési kultúra és a középkori nemesi ízlésvilág követése közötti ellentmondást. Hofer Tamás (1973) ugyancsak érzékelve, hogy a változó tárgyi világ nem csupán városias elemekből épül fel, a folyamatban két szakaszt különített el a 19. században: az első felében a nemesi minták, a második felében inkább a paraszti öntudatosodás, önkifejezés igényei hatottak, hogy azután egyes területeken, de korántsem mindenütt, átadják helyüket az egyszerűbb polgári formavilágnak 63a 19–20. század fordulójától. Kósa László pedig a „parasztosodás”-t a paraszti polgárosulás velejárójának látja, azon folyamat társadalmi és kulturális összetevőjének, „melynek során a parasztság megszabadul feudális, jogi és életmódbeli kötöttségeitől és jellemzőitől; a tőkés társadalomnak önálló, munkaerejével és termelő eszközeivel rendelkező, vállalkozóképes és vállalkozó szellemű tagja lesz” (Kósa L. 1990: 57, 61). Ez a folyamat nem zökkenőmentesen és nem egyformán zajlott le országszerte, éppen ezért nyújt számára termékeny kiindulópontot a népi kultúra táji megoszlásának leírásához, régiónként eltérő dinamikájának érzékeltetéséhez.
A paraszti polgárosodás folyamata azonban többszörösen megrekedt (Szelényi I. 1992), amit egyetlen törekvő gazda életmenetének, gazdálkodásának kifinomult elemzésével illusztrált Mohay Tamás (1994).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
