A KORCSOPORTOKHOZ TARTOZÓ MAGATARTÁSI MINTÁK
A KORCSOPORTOKHOZ TARTOZÓ MAGATARTÁSI MINTÁK
Ez a falu egyik univerzális szerepe, amely sok tekintetben a társadalmi hovatartozásnál is pontosabban meghatározza az egyén helyét a közösségben. Különösen a nemi szereppel együtt meghatározó. Nemcsak az életkornak, de egy bizonyos állapotban eltöltött idő tartamának is jelentősége volt, jogok, kötelességek függtek ettől.
A Szeged környéki Gémes Eszter lagzija együtt volt férje testvérével, s így egyszerre ketten lettek menyecskék. A hierarchikus paraszti gondolkodás ebben az esetben is megmutatkozott. Apósa az egész vendégsereg előtt így szólt: „az egész vendég előtt kimondom: té vagy az öregebb mönecske! A té fejed lött elsőbb bekötve (…) Etel elvörösödött. Nagy megszégyenítés volt rá nézve. Tudniillik az öregebb menyecskének előjogai vannak. A nálánál fiatalabbnak parancsolhatott” (Gémes E. 1979: 105, 113). – S mindez azért, mert az ő feje pár perccel előbb lett a menyecskekendővel bekötve.
Ez a szemlélet a testvéri viszonyt is áthatotta: „Ha jóval öregebb vót a testvér, azt is magázni köllött (…) Úgy hívtuk, hogy maga, nénje. Iskolában is ezt tanultuk” (Janovics É. 1983: 23). A korkülönbség nemcsak a szólításban nyilvánult meg, de az egész testvéri viszonyt áthatotta. Az idősebb „a nálánál fiatalabb testvérétől megkívánja az engedelmességet” (Márkus I. 1943: 34).
Ez a rendszer a családban valóságos hierarchiát alakított ki. A fiatalabb lány nem mehetett hamarabb férjhez, mint a nővére, az elsőbbség joga ebben is az idősebbet illette meg. „Nem alulról kell kezdeni a szalmakazlat se” (Vajda M. 1988: 51). A kor elve mechanikusan szabályozó gyakorlatként is működött: „Ha ketten kérnek eccerre táncba, ahhoz megyek, amelyik idősebb” (Györffy Gy.-né 1950: 4).
A korkülönbségen alapuló hierarchia, mely szerint mindenki fölötte áll valakinek, a nagycsaládban testesült meg igazán. Az egy állapotban lévők közé az életkor elve gyakran vitt versengést, ami könnyen csapott át ellenségeskedésbe, például a menyecskék, testvérek között. A tényleges életkor és a korcsoporti besorolás nem felelt meg egymásnak mechanikusan, ez pedig versengésre adhatott okot. „Aki hamarabb nyőtt, hamarább lett legény” (Györffy Gy.-né 1949–1950: 117).
A testi adottságok mellett a társadalmi hovatartozás is módosíthatta a besorolás idejét. A nagygazda legénynek előbb tudták megvásárolni a legény állapotot kifejező tárgyi tartozékokat (öltözék, pipa stb.).
Egy állapot siettetése természetesen csak a több jogot jelentő korcsoportba való átlépésnél volt jellemző. Az öreggé válás határát inkább kitolni igyekeztek, s határa nem is volt olyan körülírt. Húsvétkor például a lányokat nyakon öntötték, „idősebb nőknek meg a keze fejüket (…) Ha valakiről vita folyt, hogy milyen idős (…) volt, valaki azt mondta: tavaly mán a keze fejét locsolták! Akkor már öreg” (Gémes E. 1979: 85).
611A következőkben a korcsoportokhoz fűződő normákat abban a folyamatban fogjuk megvizsgálni, hogy mit jelentett ifjúnak, felnőttnek, illetve öregnek lenni, s hogy az ezen állapotok köré épülő magatartási minták hogyan épültek egymásra. Mivel mindegyik társadalmi állapothoz jogok, kötelességek és kötelezettségek tartoztak, amelyek mintegy kiegészítették egymást, az ellentétek nem annyira az egyes nemzedékek között feszültek, mint inkább az azonos korosztályokon belül.
A leányok magatartási mintája
A legényélet magatartási mintája
A menyecskesor
Az öregkor magatartási mintái
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
