A KOMASÁGI KAPCSOLATOK SZIMMETRIKUS ÉS ASZIMMETRIKUS VÁLTOZATAI
A KOMASÁGI KAPCSOLATOK SZIMMETRIKUS ÉS ASZIMMETRIKUS VÁLTOZATAI
A gyermek szüleinek szempontjából nem közömbös, hogy mely házaspárokkal sikerült keresztkomasági kapcsolatot létesíteni, mert ifjúkori barátaikkal (mátka/koma) a már meglévő lelki összhangból egy újfajta, kiegyensúlyozott családi összetartozást teremthettek, ami a családi életüket gazdagította. Segített betölteni a paraszti hétköznapi és ünnepi életrendben a kijelölt és kötelezően előírt szerepeket. A komák és rokonok kisegíthették egymást munkával: kiegyenlítésre törekvő kölcsönös segítséggel a cserén alapuló társulásokban (kaláka, móva) derűsen és jókedvűen 544végezték a nehéz paraszti munkákat komákkal és rokonokkal együtt. Ezen túl a komák anyagi természetű ügyekben is egymás segítségére lehettek (Szendrey Zs.–Szendrey Á. é. n.: 162; Kós K. 1976a: 66–67).
A felnövekvő gyermek közösségben kivívott helyére hatással volt nemcsak szüleinek, hanem keresztszüleinek társadalmi-gazdasági presztízse is. Komasági kapcsolat nemcsak azonos paraszti réteghez tartozó házaspárok között keletkezett. A parasztság rétegződésének felerősödésével kialakult egy másik modell is, amely a komasági viszony bizonyos vonásait megőrizve inkább az aszimmetrikus patrónus-kliens viszonyhoz hasonló volt. Békéscsaba (Békés m.) evangélikus gyülekezetében 1728–1752 között a községi bírót 29, a feleségét 59 alkalommal kérték fel keresztszülőségre. Kolozsnémán (volt Komárom m.) a Dömötör család 1750–1800 között 14 alkalommal kötött egyoldalú kapcsolatot (Lackovits E. 1985: 21; Mekis Á. 1996: 115; Morvay J. 1984).
A gazdát gyakran felkérték keresztapának a gazdaságában dolgozó bérmunkásai, amit rendszerint elfogadott, mert a felkérés megtiszteltetésnek számított. Ezt a tényt a közösség úgy tartotta számon, hogy kiemelkedő státusának megfelelő módon gondoskodott kevésbé tehetős felebarátainak gyermekeiről. A gazda személyiségétől, erkölcsi szintjétől is függött, hogy ezt a komasági kapcsolatot milyen mély tartalommal töltötte meg, és keresztgyermekével milyen szoros kapcsolatot alakított ki. Akkor sem ítélték el, ha csak a keresztfiúnak járó egyszeri ajándékot adta meg. Ebben az esetben a gazdára nem volt kötelező a visszahívás. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a faluban élő köztiszteletben álló értelmiségieket kértek fel keresztszülőnek (lelkész, tanító). A két világháború közötti időszakban a karcagiak közül néhányan Horthy Miklós kormányzót kérték fel keresztapának az anyakönyvi bejegyzés szerint. Nemcsak a kenderesi Horthy-birtok közelében, hanem az ország más területén is előfordult hasonló eset. Még a második világháború előtt szokásban volt, hogy ha egy családban tíz gyerek született, a tizediknél maga Horthy Miklós kormányzó vállalta el a keresztapaságot. Egy felsőszölnöki (Vas m.) ember minden karácsonyra kapott ajándékcsomagot a kegyelmes komájától (Kelemen I. 1981: 205; Örsi J. 1974: 456; Moldova Gy. 1982: 61–62; Morvay J. 1980: 162).
A göcseji szegek református és katolikus módosabb parasztcsaládjai szívesen hívták komának a falubeli zsidó házaspárokat (boltosokat és kocsmárosokat), akik kölcsönösen visszahívták őket. Ezen a tájon a gyereknek 6–8 pár keresztszülője is volt. A Tiszaháton zsidó leányt is hívtak komának. „Az én ángyom hítt magának egy magavágású komát, de egy zsidólány is igen vágyott rá, hogy koma lehessen. Meghítta azt is. Igaz, hogy csak lógókoma, de mégis komának hívták egymást, s kötelességszerűen ellátta a keresztanyai tisztséget: az első ruhácskát a gyermeknek ő fizette, illetve fizette a keresztelést. Ha pedig a gyerek beteg lett, kötelességszerűen gyógyította. Vannak bizonyos orvoslások, amik csak akkor érvényesek, ha a keresztanya végzi őket” (Gönczi F. 1906: 153; Luby M. 1935: 150).
Tiszaigaron (Heves m.) magyar asszony is elfogadta a cigánygyerek keresztelésére a felkérést, de a keresztkomaság a keresztelővel lényegében meg is szűnt. Ha később a keresztelőre való hivatkozással kéregetett a cigányasszony, hogy adjon valamit a keresztfiának, akkor elkergették. Porcsalmán (Tiszahát) minden földesúr birtokán laktak cigányok, akik alkalmi munkások voltak. Közelebbi és más tartalmú volt a 545kapcsolat a cigányok és az urak, mint a parasztok és az urak között. „Komaság és násznagyság címén minden cigány tegez itt minden urat, a maga szokásos, humoros modorában, amelyik konfidens is, tartja is a távolságot, nem is” (Fél E. 1959: 73; Luby M. 1935: 37–38).
Hasonlóképpen a társadalmi kapcsolatok kiszélesítésének igénye motiválhatta a székelyek és moldvai csángók körében szokásos keresztszülő-választási szokást. Az újonnan szerzett jó barátnak, idegenben megismert jó embernek, messziről jött rokonszenves idegennek ígérték el még meg sem született gyermekük keresztszülőségét. A pásztorok elsősorban saját foglalkozási csoportjukból választottak gyermekeiknek keresztszülőt (Morvay J. 1980: 162; P. Madar I. 1993: 313).
Lajos Árpád a szuhafői (Borsod m.) nemesek szokásai között említi, hogy nemesek nemtelent – bár egy faluban laktak – komának nem hívtak. Fordítva előfordult „de akkor is magázódtak a komák, jelezve a közöttük lévő társadalmi különbséget”. A komák közötti magázódás általános régi szokás volt (Luby M. 1935: 150; Fél E. 1944a: 9–10; Lajos Á. 1979: 23–25, 56–57, idézi Szabó László 1989a: 255).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
