A KERESZTSZÜLŐK FELKÉRÉSE ÉS MEGNEVEZÉSE
A KERESZTSZÜLŐK FELKÉRÉSE ÉS MEGNEVEZÉSE
Leggyakrabban az ifjúkori barátok és katonatársak (komák), illetve leánykori barátnők (mátkák) közül választották ki és kérték fel a keresztszülőket. A komaválasztást katolikusoknál a szülők és nagyszülők baráti köre is befolyásolta, illetve a keresztszülők gyermekeit kellett hívni. Ahol a komaság nem gyermekkorban komatálküldéssel keletkezett, ott tájanként eltérő formaságokkal és különböző ünnepélyes szertartások keretében (többnyire a keresztelőt követő lakomán áldomással) váltak egymás komáivá a résztvevők. A keresztkomaság a bukovinai székelyeknél szabad választás alapján jött létre nem vérrokonok között. Önként jelentkeztek keresztszülőnek a szülők által rendezett komabál résztvevői közül (Belényesy M. 1958b: 61; P. Madar I. 1989: 72).
A komaválasztás mindig előzetes tapogatózás után történt, mert a nyílt visszautasítás szégyen és sértés lett volna, és ilyet szándékosan nem követtek el. A felkérést 539egyes helyeken az apa végezte a lánykéréshez hasonló ünnepélyes módon, vagy a gyermek születését követően a bábát küldték közvetítőként. Ha valakit komának hívtak, azt el kellett fogadni, mert lelket váltani hívták és az keresztény kötelesség volt. A keresztkomának való felkérést semmilyen ok – még más barátnak tett korábbi szóbeli ígéret – miatt sem illett visszautasítani, mert sértésnek számított. A szerep tiszteletteljes, a visszautasító felet a közvélemény elbizakodottnak tartotta. A református Átányban (Heves m.) „Gulyás Istvánt megkérte Juhász István, hogy legyen komája. Gulyás István nem akarta elfogadni, mert kötve volt egy korábbi ígéret által Szórád Andrásnak, amit a legényévek alatt tett. A Gulyás szülők mégsem engedték meg a fiuknak, hogy elutasítsa, mert el kell kerülni, hogy visszautasítás esetén elbizakodottsággal illessék. Végül Gulyás István elfogadta Szórád András felkérését, de elmondta, hogy egy másik családban is kötelezettséget vállalt. Szórád András szülei nem voltak megelégedve a kompromisszummal, és azt mondták, hogy ebben az esetben nem fog a lakodalmi asztal asztalfőjén ülni”, ami egyébként a násznagynak felkért keresztapát megillette (Luby M. 1935: 148; Bálint S. 1957: I, 800; Fél E.–Hofer T. 1969b: 163–164).
Helyenként a gyermeknek több házaspár vagy egyedülálló személy (3–30) is lehetett egyszerre keresztszülője, amint ezt a 18. századtól dokumentálható anyakönyvi bejegyzések is tanúsítják. A római katolikus egyházi hatóságok már 1720-ban is tiltották ezt a gyakorlatot. Több vidéken, a protestáns magyarság körében mondhatni az egész nyelvterületen az egy párnál több keresztszülő volt a jellemző egészen a 20. századig, bár az „igazi” keresztszülőket kivéve a többiekkel a kapcsolat a keresztelőn részvételre, illetőleg a keresztelői ajándékadásra korlátozódott, nem folytatódott visszahívással stb. Római katolikus vidékeken, így a Jászságban pedig egy gazdának több keresztfia vagy bérmakeresztfia is volt. Széles körben elterjedt szokás volt azonban, hogy egy házaspár összes gyermekeinek ugyanazok voltak a keresztszülei. Ez a gyakorlat elsősorban a katolikusokat jellemezte, de református közösségekből is adatolt. Az egymással kölcsönösen komasági kapcsolatban levő házaspárok gyermekei egymásnak kereszttestvérei voltak. Szeged környékén (Csongrád m.) a házastársak is így szólították feleségeik, illetve férjeik kereszttestvéreit is. Nyelvileg erre utalnak a tőrőlvágott, törzsökös vagy duplakomaság és a visszahívott koma terminusok (Szendrey Zs.–Szendrey Á. é. n.: 154, 162; Luby M. 1935: 149; Fél E. 1941a: 103; Bálint S. 1957: I. 278; Dömötör S. 1960: 107; Katona I. 1962a: 134; J. Lőrinczi R. 1980: 197; Morvay J. 1984: 287; Vidacs B. 1985: 510).
A felkért keresztszülőknek tájanként is többféle elnevezése volt; az elnevezés többnyire a betöltött szereppel összhangban volt. Általános elv, hogy mindenki koma lett, aki a keresztelőn és az ezt követő lakomán részt vett. A gyermeket valóban keresztvíz alá tartókat törzskoma, valókoma, főkoma névvel illették és közöttük volt/voltak a keresztapa/keresztapák. A leggyakrabban előforduló elnevezések édes-, paszita-, hős-(hés), mosott-, lógó- és garasos koma, akik a keresztelőn (keresztelő lakomán) részt vettek. Ezek nevét az anyakönyvbe nem írták be, a keresztelőn részt vettek és pénzadományt is adtak. A kis-, lógós vagy garasos komaság nem volt házasfelekhez és valláshoz kötve: házasulatlan és más vallású személyek is lehettek ilyen komák. A garasos elnevezés utal a keresztelőn részt vevő komák egyik funkciójára, a kötelező pénzbeli adakozásra a gyermek és a bába számára. A komák anyagi támogatóként 540szerepeltek, közülük a keresztapának illett legtöbbet adnia. A garasos koma eredeti funkcióját világosabbá teszi az alábbi történet. Mária-Valéria főhercegnő születése alkalmából (1868-ban) a Budavári palotában az egriek küldöttségét is fogadta a király. „Egy egri jómódú kapás ember egy tallért tett a király asztalára, miután a város küldöttsége élén Lévay S. püspökkel tisztelgett. »Ősi magyar szokás, fenséges királyom! – hogy ha olyan házba lépünk, melyben gyermek született, s nem hívnak meg komának, magunk hívjuk meg magunkat garasos komának. Így lévén most én is, meghívom magamat, s íme leteszem a taksát.« A király, az idegen urak, az előkelők mind csodálkoztak: mi ez? Végre a püspök megmagyarázta ez őszinte népszokást s a király nyájasan mosolygott” (Hazánk s a külföld 1868: 384). Alátámasztja ezt a jelentését az a csereháti adat, mely szerint a garasos koma egy azon férfiak közül, akiket a keresztelői vendégségre meghívtak, és akik az ünnepség költségeit fedezik (ÚMTSz 1868: II. 606). Szlavóniában a lányoknak rendszerint az apjuk komájának a fia lett a lakodalmi komájuk, ha ilyen nem lett volna, csak akkor választottak a vérrokonok közül egy megfelelő személyt. Ha ott sem akadt volna megfelelő korú személy, akkor ez alkalomból felkértek valakit, hogy legyen a komájuk. Szlavóniában az apa komájának a fiából lett a koszorús koma, aki a fogadott komával együtt járt hívogatni a lakodalomba, lényegében a vőfélyek voltak (Penavin O. 1975: 95, 105–106; Fél E. 1941 a: 103; Fél E.–Hofer T. 1969b).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
