KISKERESKEDŐK
KISKERESKEDŐK
A kereskedelemmel, s főleg a kereskedőkkel mint társadalmi csoporttal való foglalkozás soha nem tartozott a hazai néprajztudomány kedvelt témakörei közé. Ennek következtében az ezeket a kérdéseket érintő (általam ismert) irodalom nagy része is meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. Bár a helytörténeti monográfiák jelentős hányada valamilyen szinten foglalkozik a kereskedelemmel, ezeknek az írásoknak a többsége sokkal inkább a termékek, mintsem az emberek felől közelít. A nagy kereskedelemtörténeti monográfiák pedig az ország kereskedelmi állapotát tárgyalják, s ezek sokkal inkább egy gazdaságtörténeti, mintsem társadalomnéprajzi feldolgozást tennének lehetővé. Az itt következő írás az elszórt, itt-ott felbukkanó adatokból próbálja meg felrajzolni a kereskedők különböző típusait, társadalomban elfoglalt helyzetét. Ez a kép azonban korántsem teljes, nyilvánvalóan sok ponton hiányos, nem mindig elég árnyalt. Tudományszakunk további feladata lehetne az ezzel a kérdéssel való részletesebb foglalkozás is.
Az olyan társadalom, ahol az önellátás elsődleges jelentőségű, ahol az árucsere leginkább közvetlen módon folyik, az iparosok saját termékeikkel saját maguk kereskednek, kevés lehetőséget kínál egy önálló kereskedői réteg kialakulásához. Az olyan társadalomban viszont, ahol a piac törvényei határozzák meg a gazdaság működését, ahol a termelés és az árucsere időbeli és térbeli színhelye elkülönül egymástól, szükségessé válik a – kettő között átjárást biztosító társadalmi csoport – kereskedők tevékenysége.
Mindez felvethető az önellátás-szakosodás kérdéseként is, amit nem feltétlenül kell egyfajta evolúciós sorba állítanunk, hiszen a társadalmi fejlődés különböző fokozatain 363élő népeknél is találunk teljes mértékben önellátókat ugyanúgy, mint például valamilyen árucikkre szakosodottakat (Andrásfalvy B. 1978: 231).
Az a korszak, amelyre figyelmünk elsősorban irányul, a 19. század közepétől a második világháborúig (természetesen, ahol szükséges, ennél jóval tágabb történeti kitekintéssel), éppen annak az átmenetnek az időszaka, amikor ez a két típusú társadalmi berendezkedés sok tekintetben egymás mellett létezik, s ennek megfelelően a kereskedelemnek is különböző fajtáit figyelhetjük meg.
A különböző javak cseréjében, vagyis a kereskedelemben mindig, mindenhol – különböző szinteken – a társadalom sokféle rétege vállal szerepet. Gondoljunk például a saját mezőgazdasági terményeiket piacon vagy máshol árusító parasztasszonyokra, a maguk készítette favillát áruló parasztemberekre vagy a vásározó fazekasokra. Jelen áttekintésünk a társadalomnak azzal a – magyar polgárosodásban is oroszlánrészt vállaló – rétegével foglalkozik, amely számára a kereskedelmi tevékenység a fő megélhetési forrást jelenti, elsősorban nem saját termékeit árulja, hanem valahol beszerzi és valamilyen formában továbbadja a megszerzett javakat.
A KÜLÖNBÖZŐ ETNIKUMOK SZEREPE A MAGYAR KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBEN
A KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG ALAKULÁSA, A KERESKEDŐK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI
KERESKEDŐK ÉS IPAROSOK KAPCSOLATA
A KERESKEDŐK HELYE ÉS SZEREPE A HELYI TÁRSADALMAKBAN; EGYMÁS KÖZTI VISZONYAIK
A KERESKEDŐK MOBILITÁSI LEHETŐSÉGEI
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
