VASÁRNAPOK ÉS MEGSZENTELT HÉTKÖZNAPOK
VASÁRNAPOK ÉS MEGSZENTELT HÉTKÖZNAPOK
Magyarországon már Szent István király elrendelte a vasárnapok megünneplését. Ezzel az egyház előírásainak igyekezett érvényt szerezni. Megparancsolta, hogy ezen a napon mindenki tartózkodjon a szolgai munkától és misét hallgasson. A magyar nép többsége a vasárnapot, mint a megváltás ünnepét, a 20. század közepéig misehallgatással és pihenéssel töltötte. Sok helyen az igavonó jószágot sem fogták be ezen a napon. Eledelét is elkészítették még szombaton. A vasárnap megünneplésében valószínűleg nagy szerepe volt annak, hogy a feudalizmus idején a helyi egyházak és a helyi világi hatóságok szigorúan tilalmazták és büntették a vasárnapi munkát. A tilalom hagyománnyá, közösségi elvárássá rögzült. A 19. század második felében és a 20. század első felében, amikor senkit sem lehetett már hivatalosan megbüntetni azért, mert vasárnap dolgozott, a közösség ítélte el megvetéssel, megszólással azt, aki nem tartotta meg és munkával gyalázta a vasárnapi ünnepeket.
A keddet Szent Annának, Szűz Mária anyjának, a Kedd asszonyának szentelték az asszonyok. Sokfelé ezen a napon tartózkodtak a nehezebb női munkától, például a kenyérsütéstől és a mosástól. A magtalan asszonyok kilenc kedden át böjtöltek Szent Anna tiszteletére. Jórészt 20. századi fejlemény Szent Antal kilenckeddi ájtatossága.
A szerda Szent József tiszteletének napja, de csak a 20. században, amióta a pápa Szent Józsefet az egyház égi patrónusává nyilvánította.
A csütörtök ősidők óta az oltáriszentség tiszteletének napja az egyházban. Nem véletlenül esik csütörtökre áldozócsütörtök és úrnapja.
A pénteket szerencsétlen napnak tartotta a nép. Mivel Jézus pénteken halt meg, ezen a napon nem illett énekelni, fütyülni. Úgy vélték, aki pénteken víg, vasárnap szomorú 395lesz. Fésülködni sem volt szabad pénteken, mert a néphit szerint Szűz Mária haja beleakad egy tüskebokorba. Szigorúan megtartották a pénteki böjtöt (Manga 1948: 21).
A szombatot az egyház is Szűz Mária ünnepének tekintette. Országszerte ismert hiedelem, hogy Szűz Mária tiszteletére e napon, ha pillanatokra is, de ki kell sütnie a napnak. Ezt azzal magyarázta a nép, hogy a Szűzanya szombaton mossa a kis Jézus ruháját, és vasárnapra meg akarja szárítani. Szeged-Alsóvároson és Tápén szombaton az idősebb asszonyok Szűz Mária tiszteletére fehér kötőben jártak. A szegedi tájon a szombatot félünnepnek tekintették. Hajdan már szombaton kitakarították a házat, megtisztálkodtak, megfőzték a vasárnapi ételt és kisütötték a kalácsot. Úgy igyekeztek, hogy délutánra lehetőleg ne maradjon dolguk. Szombaton délután az ájtatosabb hívek egy-egy énekes asszony vagy énekes ember házánál összegyűltek. Szűz Mária tiszteletére énekeltek és olvasót imádkoztak (Bálint S. 1938: 76–78; Barna 1982b: 392–395).
Különös gonddal ünnepelte meg a nép újhold szombatját és vasárnapját. Ez az ünneplés valószínűleg pogány képzetekre megy vissza. Tápén újhold szombatján, amikor már az újság látszott, a temetőben végeznek ájtatosságokat. Újhold vasárnapján sok helyen volt szentségkitétel és ünnepi körmenet. A Szent Györgytől Szent Mihályig terjedő időszakban tartott újhold vasárnapi körmeneteket különösen kedvelték a Bácskában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
