ADVENT, KARÁCSONY
ADVENT, KARÁCSONY
A keresztény egyházban az advent ünneplésével együtt adventi böjt alakult ki. Az adventi liturgiáról tudjuk, hogy Európában a 11–13. században terjedt, Róma általánosan azonban csak 1570-ben írta elő. Az adventi böjtről a hazai egyháztörténeti források hallgatnak, Róma az egyetemes egyházi törvények 1917. évi kanonizálásakor már nem említi (Höfer, J.–Rahner, K. 1957: I. 160–171). A hazai parasztkultúrában a 19. század második felében az adventi időszakot a katolikusok helyenként még adventböjtnek vagy (a húsvét előtti nagyböjthöz viszonyítva) kisböjtnek nevezték, és az egész évben hústól való absztinenciával megtartott péntek, szombati napokon kívül az adventi szerdákon is hangsúlyosan hústalanul ettek. Halvány emléke van annak is, hogy a 19. században az adventi böjtre még (a nagyböjthöz hasonlóan) főzéshez vajat, olajat, az étkezéshez konzervált túrót gyűjtöttek.
December 24, karácsony vigiliája, a katolikus egyházban a 20. század derekáig előírt böjtös nap, karácsony böjtje. A népi kultúrában olyan nagyünnep, amelynek évről-évre visszatérő ételeit a hagyomány igen pontosan előírta, s ez a szokásszerűség vallásilag vegyes tájakon a protestáns településrészekre, településekre is kiterjedt. Helyben maradó családoknál a karácsony esti ételsor csak fokozatosan változott. A téli időszak domináns kettős étkezési rendjében a századfordulón a nap fő étkezése, a karácsonyi vacsora, a parasztoknál délutánra esett. A kereszténység előtti mágikus hagyományokban gyökerezően az alkalom bőség- és termékenységvarázsló idő és a halottkultusznak is része. Ez megjelenik a szokásos ételekhez fűzött mágikus magyarázatokban, és ezért készítették el a karácsonyi asztalt is sok helyütt még a 20. században is különlegesen (Magyar Néprajz 5651990: VII. 243–245). Az utóbbinak része volt az asztalra helyezett és hosszabb ideig ott hagyott egész kenyér/kalács, amit aznap meg sem kezdtek. A katolikusok böjtösen ettek, szórvány protestáns falvak gyakran teljesen hozzájuk csatlakoztak, máskor pedig a katolikus étrend valamelyik ételét húsosan készítették el. A protestantizmus dominálta, a Tiszától keletre eső területeken, nem volt kötött karácsony esti étrend, sokszor már a másnapra készült ételekből ettek (MNA VII. 446. térkép).
A századfordulón a karácsonyi vacsora rituális csemegéi, pálinka, méz, fokhagyma, alma, dió, gyakran ostya, elsősorban a Felföldön és a Dél-Alföldön szokásosak együttesen (MNA VII. 450–451. térkép). A vacsora fő fogásai leves és tésztaétel. A leves bab, lencse, aszalt gyümölcs, szilvásbab, baboskáposzta, káposzta, gomba, gombáskáposzta, korpacibere; a hüvelyes, illetve a káposzta-gomba tájakhoz kötődően. Vízben főtt aszalék más leves mellett lehetett csemege (MNA VII. 449. térkép). Református falvakban főztek babot, lencsét, káposztalevest kolbásszal vagy hússal (MNA VII. 447. térkép). A tészta a Dél-Dunántúlon jellegzetesen, másutt szórványosan lepénykenyér volt, reformátusoknál olykor zsíros pogácsa állt a helyében. Egyébként főtt vagy öntött tészta volt szokásos, elsősorban mákkal, de ritkábban túróval is (MNA VII. 448. térkép). Északnyugat-Dunántúlon kukoricás cipót (amit ott máskor soha), Délnyugat-Dunántúlon gyümölcskenyeret sütöttek (MNA VII. 446., 449. térkép); további csemege főként a Felföldön gyakran töltelékes lepény lehetett. Sült tök, a közönséges téli vacsorák mindenütt gyakori étele, Dél-Dunántúlon és Szabolcs-Szatmárban volt összefüggő tömbben, másutt szórványosan a karácsonyi vacsora mágikus étele (MNA VII. 451. térkép). Szórványosan az egész magyar nyelvterületen előfordult a karácsony esti ételek közt szemes termény vízben főzve, leszűrve: bab, lencse, mézes búza vagy kukorica (MNA VII. 449. térkép). Ezen az estén a család halottaira nemcsak az asztalon hagyott ételekkel gondoltak, hanem a vacsora előtt a szoba négy sarkába dobott étellel is (dió, lencse „az angyaloknak”). Hal a karácsonyi vacsorán a századfordulón a parasztkultúrában elég kivételes, a század folyamán terjedt. A karácsonyi vacsora minden ételéhez kapcsolódott – itt vagy ott – mágikus magyarázat (MNA VII. 452. térkép). Ezenkívűl a bőved este fogalom elterjedés-területén belül Tolnában, Baranyában, a szlavóniai magyar falvakban több helyen karácsony előestéje volt a bőved este, amelynek bőséges étkezése a következő év óhajtott bőségét vetítette előre (MNA VII. 453. térkép). Egyes nagyon jámbor családokban, illetve egész falvakra jellemző módon is, a katolikusok a századfordulón december 24-én egyáltalán nem vagy pedig főtt ételt nem ettek. Ilyenkor az éjféli miséről hazatérve ültek asztalhoz, s akkor tálalták fel a környező vidéknek a délutáni ünnepélyes vacsorán szokásos ételeit (MNA VII. 446. térkép).
A mágikus töltésű, böjtös ünnepi alkalom, valamint szokásos ételeinek a néphitbe való beleszövődése erőteljesen stabilizálták a karácsonyi vacsora étrendjét (Pócs É. 1965). Diósgyőri első generációs munkáscsaládból ismeretes a bibliai „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” végrendelkezéshez hasonlóan megfogalmazott, a század első harmadából származó óhaj, amelyben az állandó, visszatérő, archaikus karácsonyi vacsorát készítő anya arra kérte egyetlen fiát, hogy a családból (és annak társadalmi rétegéből, lakóhelyéről) kilépve ugyanilyen karácsonyi vacsorákkal emlékezzék rá. A kívánság egyébként, noha az emlékezetbe bevésődött, nem valósult meg, mert fia esetében exogám házasságkötésre került sor, s ilyen esetekben városban többségben az asszony hozta szokások érvényesülnek. Egyébként máig megfigyelhető, hogy vidéken maradt és városba költözött 566felnőtt unokák, noha mást tálalnak, két generációval korábbi állapot szerint számon tartják, hogy minek kellene egykori hazai szokás szerint karácsony estéjén az asztalra kerülnie. A december 24-i étkezés átalakulásának lépcsőzetes útja az volt, hogy az egykori ünnepélyes vacsora ételei a hármas étkezési rendben a déli étkezésre kerültek, az ünnepélyes karácsonyi vacsorára pedig új ételek. A karácsonyi vacsora 20. századi átalakulása a modernizációnak országosan még vizsgálandó esete.
Karácsony napjára, december 25-re, közönséges téli ünnepi ételeket, elsősorban húslevest és savanyú káposztát disznóhússal főztek. A 20. században ez alkalomra a családi nagyünnepeken már bevezetett új ételek (húsok, sütemények) is beléptek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
