HASZNÁLATA EURÓPÁBAN
HASZNÁLATA EURÓPÁBAN
A szomszédos országokban megőrződött emlékanyag szintén erősíteni látszik a Cs. Sebestyén Károly által adott kormeghatározást. A faliszekrény ilyen korai, falusi, hihetőleg paraszti használatának – nálunk sajnos hiányzó – tanúja például egy keskeny, hosszúkás, két ablak közé beiktatott tékaajtó, mely tulajdonképpen fülke ajtaja, mivel beépített darabja egy kisméretű szoba 1500 körül létesült falborításának. Ez a szobafal és a hozzátartozó mennyezet a dél-tiroli Puster-völgy Rasen falujából (ma: Olaszország) való. Készíttetőjét a kutatók szerény viszonyok közt élt személynek ítélik, aki feltehetőleg parasztgazda volt, akárcsak a legutolsó tulajdonos; hozzáteendő: fával borított falú szobák 1500 után váltak általánosabbá ezen vidék parasztságánál, a faházak kőépületre való felcserélését követve (Gschnitzer, H.–Menardi, H. 1986: 16, 23–25). Tanulságos ennek a 377ritka emléknek az összehasonlítása két másik falifülkével, ezek egy 1520-ig működött úriszék tárgyalótermének a 15. század első felében csináltatott falborítása tartozékai voltak; az épület a Rasennel azonos völgyben fekvő Niederdorfban állt. Ezeket a fülkéket is két-két ablak közötti falszakaszba iktatták be, polcaik azonban szabadon maradtak, ajtó nem készült az elzárásukra. A raseni fülkeajtóval szemben viszont – mely az egyszerű, egyenes vonalú keretezésen kívül minden díszt nélkülöz – a két niederdorfi fülke széles keretét, jól érzékeltetve az ítélkező uraság lehetőségeit, dús és változatos, gondosan faragott mintázat díszíti (Gschnitzer, H.–Menardi, H. 1986: 18–19; Colleselli, F. 1978: 3. kép, 31).
Nem kevésbé figyelemre méltók számunkra a faliszekrények szobán belüli elhelyezését illető csehországi adatok. Ezek részben városiak; így az északon fekvő Liberec (Reichenberg) egyik kereskedője üzleti könyvében szerepel 1560-ban és 1562-ben „sarokbeli házikó”, majd később ugyanolyan rendeltetésű almer (Krüger, F. 1963: 543). De már 1580-ban egy morva faluban, Měřinában egy szabó lakásában is feljegyzésre került armarka „az asztalnál”, sőt 1611-ben egy negyedtelkes jobbágy házában is – Jaroměřic faluban szerepel „sarokbeli zöld almárka” (Večerková, E. 1994: 33–35).
Mindezek az adatok megerősíteni látszanak nem csupán azt, hogy a téka a feltételezett korai időszakban jutott el a magyarországi parasztházakba, de valószínűvé teszik azt is, hogy nálunk szintén eleve a végleges helyére, a lakásnak az asztal mögötti szögletébe szerelték a falra, oda, ahol a későbbiekben, egészen a 19–20. században bekövetkező rangvesztésig, megszokott helye volt. Ott lehetett látni még néhol a jelen század elején is, így, a példákat a magyarok lakta terület két szélső sávjából választva: a Zala megyei Rózsaszegen (Malonyay D. 1907–22: IV. 566. kép) és az egykori Csík megyei Gyergyó-alfalun (Malonyay D. 1907–22: II. XIX. t.).
Arra, hogy az átvétel idején az iskolázott, a példaadók közé számítható társadalmi réteg tagjainál is ez volt a faliszekrények szokásos elhelyezése, polc szavunk egy korai adata figyelmeztet. Ez az említés az „Asztalra és tartozékaira vonatkozó szavak” közt található a legkorábbról teljességében fennmaradt két latin–magyar szójegyzékben, az 1380–1410 közt másolt Besztercei Szójegyzékben (Finály H. 1892: 63) és az 1400–1410 közti Schlägli Szójegyzékben (Szamota I. 1894: 79). Ezek közös eredetijét pedig, magyar helyesírásuk alapján megállapíthatóan, még a 13. század elején fogalmazták (Kniezsa I. 1952: 94). Azt, hogy milyen formájú tárgyra utalt az asztalhoz tartozók közé sorolt polc esetében ennek a tulajdonképpen iskolai, latin nyelvű társalgási gyakorlathoz készült szószedetnek a megalkotója, azt a polc előtt álló középkori latin szó, a tristeca világosítja meg számunkra. Ennek a jelentése ugyanis: „háromszintes”; a polc szóval jelölt berendezési tárgy tehát egy hárompolcos, ajtó nélküli faliszekrény lehetett.
Hozzátehető, hogy 1549-ben Podmaniczky Ráfael szucsai (v. Trencsén m.) várában is felemlítődik egy régi armarium az asztal mögött (Lukinich I. 1937–43: IV. 209). Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az ún. sarkos berendezés vagy diagonális rendszer és ezzel összefüggésben a lakóhelyiség meghatározott szegletének a fenntartása a szertartásos cselekményekre, vendéglátásra, közös étkezésre csak bizonyos földrajzi térségben, Közép-, Kelet- és Észak-Európában terjedt el – a magyarok is hihetőleg megismerték már a négyszögletes házzal együtt, a honfoglalás előtt. Az, hogy a polcot, tékát legfőként ebben a különös becsben tartott lakásrészben helyezzék el, szintén Európának ezekre a területeire korlátozódott (K. Csilléry K. 1982a: 272–274, további irodalommal).
378Faliszekrényt, tékát azonban másutt is használtak Európában, ám a lakáson belüli elhelyezésük nem mutat törvényszerűen érvényesülő megkötéseket. Az viszont figyelemre méltó, miként például 14–15. századi olasz ábrázolásokból megállapítható, hogy nem csupán egyszerű hajlékokban, de korszerű, sőt elegáns berendezésű polgári lakásokban is lehetett falba vágott fülke, de ugyanígy asztalos készítette, falba beillesztett nyitott vagy zárható szekrényke is, nemkülönben falra felfüggesztett téka. Ezekben egyaránt helyet kaphatott használati vagy díszedény, könyvek és sok más egyéb. Érdemleges reprezentációs szerepet azonban ezek nem kaptak, és láthatóan a bennük elhelyezett tárgyaktól sem vártak el megkomponált rendet (Thornton, P. 1991: 200., 219., 221., 253., 255., 273., 291., 293–294., 355., 361–362. kép, 239–240; K. Csilléry K. 1982a: 133., 161–162. kép, 261).
15–16. századi közép-európai ábrázolásokon inkább lehet példát találni arra, hogy a nyitott – vagy nyilván szándékosan nyitva tartott ajtajú – faliszekrényt a polgár értéktárgyai bemutatására használja fel, ám az egyházi fejedelem asztala közelében felfüggesztett nyitott téka polcain is ünnepélyes, vendégváró, pedáns rendben függnek az ezüst- vagy ónkancsók és támaszkodnak hozzájuk a tányérok, sőt ugyancsak nagyságrendbe rakva állnak egy másik tékán a könyvek, miként ez utóbbit id. Lucas Cranachnak Albrecht von Brandenburg kardinálisról Szt. Jeromosként 1525-ben festett képe példázza (lásd pl. Hinz, S. 1989: 99., 166. kép).
Emellett kialakult a faliszekrénynek olyan változata is, amely alkalmasnak bizonyult kézműves műhelyek berendezési tárgyának: egy falra akasztott, nyitott, sokpolcos tároló-alkalmatosság. Ennek tanulságos bemutatását kapjuk a Krakkó város statútumait tartalmazó, 1505 körül készült Baltazar Behem-féle kódexben. Az ott ábrázolt cipészműhely nyitott fali tárolójának polcai sámfákkal és kész cipőkkel rakottak, az asztalosműhely két, keskeny és magas, ajtó nélküli faliszekrénykéje pedig szerszámokkal, akárcsak egy hasonló formájú nyitott állószekrény is, hozzátéve, hogy a fegyverkészítő műhelyben viszont ajtóval felszerelt falifülke látható (Ameisenowa, Z. 1961: 8., 14., 29–30., 42. kép, III. t.; az asztalosműhelyt lásd: Vadászi E. 1987: 2. t.).
A faliszekrény végül, másféle reprezentációs bútorok előretörésével, az úri és polgári lakáskultúrában nem tudott komolyabb és tartós jelentőségre szert tenni. Így a köznépnél meghonosodott változatokat a bútorművészet stíluscserélődései csak kevéssé érintették.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
